A Radiohead, miután lejárt lemezszerződése, új albumát In Rainbows címmel újszer üzleti modell keretén belül tette elérhetővé. A lemez még korongon történő megjelenése előtt jóval letölthető volt az együttes weboldaláról, 1-100 font közötti összegért. A Radiohead a rajongókra bízta, ki mennyit fizet a lemezért.

Egyes elemzők kárörvendve adták tudtul, hogy a szokásos lemezár alatti átlagárat produkált az első időszak. A letöltők mindössze 38 százaléka volt hajlandó fizetni, az átlag így 6 dollárra jön ki. Az amerikai rajongók voltak a legnagyvonalúbbak, 8 dollár körüli adományaikkal, míg a világ többi részének átlaga 4 dollár 64 cent. A fizetők közül a legtöbben, 17 százalék 4 dollár alatti összeget fizetett, de volt egy olyan 122 százalékos tábor is, akik 8-12 dollárt fizettek. Mindez átlagos, vagy annál gyengébb eredménynek tűnik, de ne felejtsük el, hogy ez a pénz a zenekaré, és nem a kiadóké. S nagy kiadók szerződései általában 5 százalék alatti részt juttatnak a zenekaroknak, ezért van az, hogy a nagy öregek, ha elfogy a pénzük, inkább turnéznak, mint hogy új lemezt készítsenek. A sok-sok apró befizetés gyorsan milliókra nőhet, ám ebből a lemezipar semmit sem lát. A szakértők felhívják ugyanakkor a figyelmet arra, hogy csak a népes rajongótáborral rendelkező együttesek engedhetik meg maguknak ezt az üzleti modellt. Ez azonban nem sokat segít a kiadókon, akik hasznuk javát a többmilliós eladásokat produkáló nagy sztárokból szerzik, akik ezek után könnyen úgy dönthetnek, lemezszerződésük lejárta után nem kötnek újat, hanem saját kezükbe veszik sorsukat és zsebüket.