Az amerikai Craig Tovey és a brit Sunil Nakrani a Bioinspiration and Biomimetics című folyóiratban publikálta eredményeit. A kutatókat az érdekelte, hogy a méhek miként képesek korlátozott források esetében is a lehető legtöbb nektárt összegyűjteni. A kaptár titka: a tánc, az a "mozgásszínház", amelynek segítségével a dolgozók közlik a többiekkel a legdúsabb virágporlelőhelyek koordinátáit.

"A méhek például akkor is találnak megfelelő mennyiségű élelmet, ha esik az eső, vagy ha még alig nyíltak ki a virágok" – magyarázták - "mindez a kiváló kommunikációnak köszönhető".

A szerverek olyan számítógépek, amelyek szolgáltatásokat nyújtanak más, kliensgépek számára. "Abban a vészhelyzetben, ha egy szerverhez egyszerre túlságosan sok kérés érkezik a kliensektől, sok esetben nem tudják feldolgozni a túlcsorduló kommunikációt. Lefagynak, azaz egyik kliens kérését sem teljesítik, leáll a szolgáltatás".

Az informatikusok ezért modellezték a rovarok táncos információcseréjét. Létrehoztak egy "virtuális tánctermet", a kliensgép "kérésének" átvételi helyszínét, amely aztán a szolgáltatás végével el is tűnik. Az "átadás-átvétel" helyszíne megkeresi az éppen legkevésbé foglalt szervert, valamint információkat tartalmaz a szerver-kliens kommunikációjáról is.