A legtöbb ember a szakértők szerint 70 százalékban vizuális lény, és csak a maradék 30 százalék oszlik meg a szaglás, tapintás és hallás között. Ennek köszönhető többek között a televíziózás átütő sikere. Különösen jellemző ez az egyre erősebb vizuális befolyásoltság alatt felnövekvő új nemzedékekre, aki egyenesen igénylik a csatolt képtartalmat. Ez az igény ugyanakkor egyre szélesebb műszaki lehetőségekkel párosul, és a rádióadók, ha nem akarják elveszíteni hallgatóságuk egyre nagyobb részét, kénytelenek reagálni az új helyzetre. A megváltozó digitális földi sugárzású és kábeles műsorszórással új lehetőség nyílik gazdagabb tartalom sugárzására. Erre tipikus példa a BBC Radio 1 kezdeményezése, melyben képanyagot rendelnek a hang mellé. Bizonyos sávokon a rádió nézhető is, ami egyes esetekben szinte a televíziózás határait súrolja, hiszen a hallgatók, akarom mondani a nézők a zeneszámok alatt a hozzájuk tartozó videóklipeket is megtekinthetik, de lehetőség van a stúdióbeszélgetéseket is megnézni élőben. A kísérlet nagy sikert arat az úgynevezett MySpace generáció körében, és szélesebb elterjedése esetén paradigmaváltás szerű változást hozhat a rádiók életébe. Felmerül a kérdés, hogy akkor mégis mitől marad rádió a rádió? A szakértők szerint a hangsúlyok különböztetik meg a vizuális rádiót a televíziózáshoz, itt változatlanul a hang az elsődleges, és a kép csak választható kiegészítő szolgáltatás. Ez a megoldás azonban nem csak többlet kiadást jelent a csatornák számára, mivel a lazán a hanghoz rendelt kép szélesebb reklámtevékenységet, és ezzel járó magasabb bevételt is biztosíthat.