Például a tulipánokat ábrázoló felvételt úgy sikerült megkomponálni, hogy a tulipánmező a kép egyik pontján sem törik meg. Természetesen a valóságban a tulipánmező nem végtelen, de a kompozíció segítségével egy parttalan tulipántengert örökített meg a fotós.

Ezt a hatást úgy sikerült megvalósítania, hogy megkereste a megfelelő szöget, nem mutatta meg a horizontot, és úgy komponált, hogy a téma teljesen betöltse a képkockát.

Ezt a hatást szeretnénk szemléltetni néhány képpel. Nézzük meg a következő két képet. Az első felvételen számtalan virágot láthatunk, szám szerint sokkal többet, mint a másodikon - ám mivel a virágmező megtörik a horizonton, az az érzésünk, hogy a virágok száma véges. Ezzel ellentétben a második felvételen szám szerint sokkal kevesebb virág látható, ennek ellenére a végtelenség érzetét kelti a nézőben.

Ugyanez az elv nagyon sok fotó esetében megfigyelhető. Nézzük például a hajót ábrázoló képet. Úgy tűnik, hogy a hajó az óceán közepén ring, mert a vizet sehol sem töri meg a partvonal. Ha a partot vagy a horizontot is a képbe komponálta volna a fotós, akkor a felvételnek egészen más lenne a hangulata.

A téma beállítása és a fotós áltat választott látószög segítségével a kevesebbel többet, szűk képkivágással a végtelent örökíthetjük meg. Jó kísérletezést!