Sokan vannak, akiket a nagyáruházak polcain sorakozó ezüst-zongoralakk színű készülékek egyáltalán nem mozgatnak meg, őket nem lelekesíti a gondolat, hogy tévéjük, vagy a számítógépük, telefonjuk pont úgy nézzen ki, mint a szomszédomé. Ők azok, akiket első pillantásra megérint a Hannslounge 26”-os LCD televíziója. Így lesznek vele azok, akik a 84-ben, a los-angelesi olimpia előtt vették meg részletre az első, lengyel képcsöves Videotonjukat. Akik még emlékeznek rá, hogy fel kellett kelni a fotelből, ha át akartak kapcsolni a kettesre, és akiket szinte letaglózott a Marco Polo, vagy a Shogun sorozat színesben. A Hannslounge műfa borítása kimondottan egyedi, a krómozott talpazatról ugyanezt mondhatjuk el. Kisebb mérete miatt kevésbé a nappalikba ajánlható, a legtöbben inkább a hálószobába második készüléknek fogják megvenni. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a különleges design miatt az átlagosnál pár centivel vastagabb a készülék, valamint a falra szerelhetőségről is le kell mondani.

Ami a képességeket illeti, mérete folytán 1366 x 768-as felbontású panel van benne, amely progresszív képalkotásra képes. Ennek megfelelően azt gondolnánk, hogy 720p-s HD szabványra képes, de ez nem így van, az elektronika képes kezelni az 1080i-s szabványú jelet, amelyet megfelelően visszakonvertálva jelenít meg. Rengeteg bemenetének köszönhetően minden eszközt hozzá lehet csatlakoztatni, legyen az számítógép, DVD-, vagy Blu-Ray lejátszó, játékkonzol, vagy set-top box, digitális dekóder. De a Hannslounge 26”-os LCD többről szól, mint a technikáról. Benne van a 70-es, 80-as évek bája, amikor igazából elkezdtünk tévézni. Benne van a design szépsége, hogy a technika nem hozza el feltétlenül uniformizált, csukaszürke világot, zongoralakk fekete betéttel.