Lassan az egész filmpiacot kezdi visszavetni a nagyfelbontású DVD formátumok harcának elhúzódása. Ha annak idején sikerült volna megegyeznie a két félnek, már két éve elterjedt volna az egyesített rendszer, amit az IT világában adattárolásra is használhatnánk. A makacs ellenfelek azonban kihátráltak az egyeztetésekből, és mára világosan látszik, hogy ez hiba volt, ezt még maga a Sony elnöke, a Blu-ray csoport vezetője is elismerte. A befagyott frontok feloldódását várták az idei ünnepi szezontól, hiszen ha valamelyik oldal döntő lendületet vesz, elbillen a mérleg nyelve. Ez azonban nem történt meg, nagyjából 578 ezer HD DVD és 370 ezer Blu-ray készüléket adtak el, a különbség egyáltalán nem döntő, és az összértékesítés sem éri el az egymilliót, pedig az is nagyon kevés lenne. További probléma, hogy egyik technológia sem egyértelmű győztes műszaki szempontból, hiszen a Blu-raynél hangoztatott előnyöket visszaveti egy feleslegesen szigorú védelem réme, vagy éppen a HD DVD gyorsabb, olcsóbb gyárthatósága. Egy esetleges döntő tényező lehetett volna a filmkínálat, ám mindkét formátumhoz közel 400 film érhető el, így  itt is szinte döntetlenre állnak a felek. A nagyfelbontású HD televíziók terjedésében is reménykedtek az elemzők, hiszen ezek képernyőin már látható lenne a különbség a hagyományos lemezek és az újdonságok között. A piac azonban erre nem a várt módon reagált, tömegével jelentek meg az olcsó felkonvertálós DVD-k, ezek a képet a kívánt HD minőségre alakítják, ami ugyan nem jelent igazi javulást, ám HD tévén nem feltűnő, hogy hagyományos korongot nézünk.

Felmerül a kérdés, hogy milyen kiút lehetséges a változatlanságba dermedt helyzetből? Az már kiderült, hogy a Beta-VHS vitán csiszolódott felhasználók már éppen elég bukást láttak, így inkább kivárnak a végtelenségig, tehát valakinek lépni kell. Lehetséges megoldás az LG/Warner megközelítése. A koreai gyártó mindkét korongot játszani képes készüléket dobott piacra, ám a kettős olvasó dióda miatt ennek igen magasaz ára, ami sokakat eltántorít, különösen mivel még mindig állandó szabványmódosítgatásokkal vannak elfoglalva a fejlesztők, a Transformers film például nem volt teljes valójában lejátszható az első, nagyfelbontású DVD-kkel, ami marketing szempontból megengedhetetlen. Ki fog 1100 dollárért lejátszót venni, ha már most gyanítható, hogy a jövő Karácsonyra megjelenő filmeket csak részben tudja élvezni? A Warner szintén ezt az utat járja, megpróbál minél több filmet kiadni mindkét formátumban, ami természetesen extra költséggel jár, ami végül megint a felhasználót bátortalanítja el, így inkább kivár. És ha ez sokáig így folytatódik, az egész háborút lassan elfújja majd az ADSL2+, vagy annak utódja, ahol percek alatt letölthető egy nagyfelbontású film, és korongra már semmi szükség.