A közutálatnak örvendő DRM legkevésbé sem felhasználóbarát voltát nem szükséges kihangsúlyozni; a lemezkiadók egy ideig a digitális zeneforgalmazás nélkülözhetetlen részének tekintették a másolásvédelmet, ám hamar kiderült, hogy így a legális letöltések az iTunes népszerűsége ellenére sem tudtak versenyre kelni a jogdíjfizetést kikerülő fájlcserélő hálózatokkal. Elsőként az EMI tett kísérletet DRM-mentes zenék forgalmazására tavaly áprilisban, éppen az iTunes-on. Ugyanakkor a többi lemezkiadó az iTunes még nagyobb hegemóniájától tartva először nem követte a lépést. Végül aztán a Universal adta meg a döntő lökést augusztusban, amikor az Amazon online kereskedő zeneáruházán keresztül maga is másolásvédelem nélküli zenéket kínált, és hamarosan itt is követte őket az EMI. Ezután már csak a Warner és a Sony BMG hiányoztak a sorból; ha a DRM faladása nem is, az mindenképpen örömükre szolgálhatott, hogy az Amazon Music rövid idő alatt a második legnépszerűbb zeneáruház lett a tengerentúlon, vagyis elkerülték annak veszélyét, hogy idővel mindenben az Apple diktáljon a digitális zenepiacon.

A Warner december végi és a Sony BMG mostani bejelentésével mind a négy nagy multinacionális lemezkiadó forgalmaz már DRM-mentes digitális zenéket, a dolog természetéből adódóan a másolásvédett fájloknál valamivel drágábban. Ezzel remélhetőleg egy új korszak veszi kezdetét, ám az iparág nehézségeinek még koránt sincs vége; még ha a konstrukció sikeresnek bizonyul, akkor is hosszú időnek kell még eltelnie, amíg a zeneforgalmazás ismét növekedési pályára állhat.