Bartha Lajos elmondta: ezután félévente új ismeretterjesztő online kiadványokkal jelentkezik a jegybank. A következő kiadvány az átutalásokról szól, azt követően pedig a beszedésekkel, az elektronikus fizetési eszközökkel (internetes bankolás, mobilfizetés) és az értékpapír-elszámolásokkal kapcsolatos ismereteket szeretnék bővíteni.

Az MNB adatai szerint Magyarországon 2007 végén 8,5 millió bankkártya volt, a kártyákkal bonyolított forgalom tavaly elérte a 6.500 milliárd forintot. A tájékoztató anyag azért készült, hogy elősegítse a biztonságos kártyahasználatot, hasznos információkat nyújtva a kártyabirtokosoknak és a kereskedőknek egyaránt.

A www.mnb.hu honlapon, a Pénzforgalom/Kiadványok menüpont alatt található kiadvány 58 kérdést és választ tartalmaz, témánként hat fejezetben.

A kiadványból egyebek mellett megtudható, mi a különbség az előre fizetett, a betéti, a hitel- és a terhelési kártya között, s mit jelent a bankkártya aktiválása. Kiderül belőle az is, hogyan számítják ki a hitelkártyáknál a hitel kamatát, mit jelent a kamatmentes hitelperiódus, milyen árfolyamon számolják el a külföldi tranzakciókat vagy például mi a teendő a kártya elvesztése, ellopása esetén. A kereskedők egyebek mellett megtudhatják, milyen költségekkel és előnyökkel jár számukra a bankkártya-elfogadás, hogyan juthatnak POS-berendezéshez, s mi a teendő, ha meghibásodik.

A kiadványt összeállító Keszy-Harmath Éva, az MNB fizetési rendszer szakértője felhívta a figyelmet: a jogosulatlan kártyahasználat miatt a bejelentést megelőzően bekövetkezett kárt a kártyabirtokos legfeljebb 45 ezer forintig viseli, az ezen felüli összeg a kibocsátó vesztesége. Amennyiben pedig a kártyát annak fizikai jelenléte (postai, elektronikus, internetes fizetések) vagy elektronikus azonosítás nélkül használják (az elfogadóhelyen kézi nyomtató üzemel), a visszaélésből eredő teljes kár a kibocsátót terheli.

Abban az esetben, ha a kártyával olyan műveletet hajtanak végre, amely nem a kártyabirtokos megbízásán alapul (például hamisított kártyával végrehajtott műveletek), a teljes kárt a kibocsátó viseli, s a kárösszeg ebben az esetben magában foglalja a kamatot is. A kibocsátó nem háríthatja át a kártyabirtokosra azt a kárt sem, amely a bankkártya kártyabirtokoshoz történő eljuttatása során keletkezik, így például, ha a kártyát a kézbesítés során ellopják és jogosulatlanul használják.

Számos hasznos információval szolgál a kiadvány a bankkártyák külföldön történő használatával kapcsolatban is. Mint Keszy-Harmath Éva elmondta, amennyiben a külföldi vásárlás valamint a bankok közötti elszámolás pénzneme megegyezik a kártya mögött álló számla pénznemével (például mindhárom EUR), a vásárlási bizonylaton szereplő összeget terhelik a számlára. Ha azonban a vásárlás pénzneme például CHF, az elszámolásé pedig EUR, a CHF-ről EUR-ra való konverzióra a nemzetközi kártyatársaság által alkalmazott árfolyamon, az EUR-ról HUF-ra való konverzió pedig a kártyát kibocsátó bank által alkalmazott árfolyamon történik.

A kibocsátó általában saját eladási árfolyamán számítja ki a számlára terhelt összeg értékét, amelynél mindig az elszámolás devizanemét (EUR vagy USD) tekinti kiindulópontnak. Mivel az eladási árfolyam árfolyamrést tartalmaz, mindig kedvezőtlenebb, mint a bankközi árfolyam. A kártyaműveletek árrése kibocsátónként erősen különböző.

Külföldi vásárlás esetén egyre gyakrabban lehet találkozni a helyszíni konverzióval, amikor a kereskedő saját árfolyamán felajánlja a forintban való fizetést, s a vásárlási bizonylaton is a forint összeg jelenik meg (ez Spanyolországban gyakori). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a számlánkat is ugyanezzel a forintösszeggel terhelik meg - hívta fel a figyelmet a szakértő -, a nemzetközi kártyatársaságok ugyanis az összeget ugyanúgy átszámítják az elszámolás pénznemére, mintha helyi valutában fizettünk volna.

Az ATM-ből történő készpénzfelvétel során is előfordulhat, hogy a kiadott bizonylaton a felvett valuta forintra átszámított értéke szerepel, ilyenkor a kártyabirtokos választhat, hogy kéri-e a helyszíni konverziót. Mivel a kibocsátók egy része a bizonylaton szereplő forintösszeggel terheli meg a kártyabirtokos számláját, mások pedig a nemzetközi elszámolás pénznemében meghatározott összeget konvertálják vissza forintra, külföldi utazás előtt célszerű tájékozódni arról, hogy a kibocsátó milyen eljárást követ.

Bartha Lajos elmondta: az MNB várhatóan még az első félévben tanulmányt jelentet meg az interchange díjról. Ennek mértéke mostanában nagy vitákat vált ki, az Európai Bizottság is foglalkozik vele. Az interchange díj az igazgató szerint várhatóan csökkenni fog, ami maga után vonja majd a kereskedői jutalék mérséklődését is.

A kereskedőket a bankkártya-elfogadás kapcsán kétféle költség terheli: a POS terminálok telepítésének és üzemeltetésének költsége valamint a fizetési műveletek után felszámított jutalék. Az utóbbi mértéke Magyarországon 2-4 százalék - jóval magasabb az EU-átlagnál -, pontos mértéke a kereskedő és bank közötti megegyezés tárgya (mértékét befolyásolja a várható kártyás forgalom, az iparág, az elfogadott kártya típusa).

Az interchange díj - más néven bankközi jutalék - a kereskedő által fizetendő jutalék 80 százalékát teszi ki, és a kártyát kibocsátó bank kapja a kártyaművelettel kapcsolatos kibocsátói költségek fedezésére. A kereskedői jutalék 20 százaléka a kereskedő számlavezetőjét illeti.