Az elektronikus számlabemutatás és -fizetés az ügyfelek számára kényelmes, bárhonnan elérhető és ingyenes ügyintézés lehetőségét kínálja az interneten keresztül. A szolgáltatók számára a számlanyomtatás és a fizetés költségeinek megtakarítása mellett a közvetlenebb ügyfélkapcsolat lehet a legfontosabb előny. Elterjedésének azonban a felhasználók konzervatív hozzáállásán kívül mindeddig gátat szabott az is, hogy Magyarországon még 2006-ban is a lakosságnak alig harmada használta többé-kevésbé rendszeresen az internetet.

Bíztató jelek: a hazai nagyvárosokban ma már a lakosok többsége rendszeresen igénybe veszi a világháló szolgáltatásait, a 35 év alatti korosztály mintegy kétharmada már fogyasztási kultúrájának elemi részévé tette az internetet. A konkurenciával való lépéstartás kényszere pedig hamarosan az e-számla szolgáltatások felé tereli majd mind a számlakibocsátók, mind a pénzforgalmat biztosító bankok jelentős részét. A sárga csekk valószínűleg még hosszú ideig életünk része marad, az elektronikus megoldások fokozatosan, egyre gyorsuló ütemben fogják kiszorítani a gyakorlatból.

Az elektronikus számlabemutatásnak és -fizetésnek két fő modellje ismert. Az egyszerűbb, úgynevezett direkt modellben a számlakibocsátó saját weboldalt üzemeltet. Ezt keresi fel az ügyfél minden alkalommal, amikor ki szeretné fizetni a számláját. Ennek a rendszernek a legfőbb hátránya, hogy annyi helyre kell bejelentkeznie a felhasználónak, ahány szolgáltatóval kapcsolatban áll.

A másik az úgynevezett konszolidátor modell. A szolgáltatásokat ilyenkor egy közbülső szereplő végzi el: a számlákat begyűjti a különböző számlázóktól, kezeli és nyilvántartja azokat, valamint figyelemmel kíséri a fizetés végrehajtását is. Ma Magyarországon három nagyobb társaság nyújt ilyen jellegű szolgáltatásokat: a Díjbeszedő Holding által üzemeltetett Díjnet (www.dijnet.hu), BPP (www.ebpp.hu), valamint a Távszámla (www.tavszamla.hu). Az ügyfélnek ebben a rendszerben nem kell mást tennie, mint ingyenesen regisztrálnia. A rendszer értesíti őt számla érkezéséről, a fizetési határidő közeledtéről, illetve a számla kiegyenlítésének teljesüléséről. A számla fizetésének módja lehet csoportos beszedési megbízás, egyedi átutalás, bankkártyás fizetés. A kifizetett számlák a rendszerben tárolódnak, utólag bármikor visszakereshetők, igény szerint akár ki is nyomtathatók – noha ennek a rendszernek az egyik nagy előnye, hogy egyáltalán nem igényli papír használatát. Az elektronikus számla ugyanakkor pontosan olyan hiteles, mint a kinyomtatott megfelelője: elektronikus aláírás és időpecsét-szolgáltatás kapcsolódik hozzá.

„A nemzetközi tapasztalatok szerint a piac egyértelműen a konszolidátor modellt részesíti előnyben” – világít rá Kovács Zoltán, a Díjbeszedő Holding vezérigazgatója. Hozzáteszi: „A külföldi gyakorlat azt mutatja, hogy ezt a számlakiállítókat, számlafizetőket és a számlafizetők bankjait együttesen kiszolgáló modellt egy ekkora méretű piacon hosszabb távon két-három szereplő lesz képes nyereségesen működtetni.” Azt, hogy a már meglévő, illetve a jövőben elinduló konszolidátorok között ki marad talpon, több tényező is befolyásolja majd. Döntő lesz, hogy az adott cég mennyi számlakibocsátót fog a szolgáltatásának megnyerni. Ebben nyilvánvalóan azok vannak előnyben, akik hitelesek és semlegesek: nem tartoznak egyetlen nagyobb szolgáltató érdekeltségébe sem. Az időben piacra lépők előnye is nyilvánvaló, ugyanakkor a lassú felfutás megköveteli a tőkeerős vállalkozói hátteret. Ügyféloldalon pedig akkor várható nagyobb érdeklődés, ha az elektronikus számlákhoz kapcsolódó szolgáltatások egyéb számlázási szolgáltatások kiegészítő tevékenységeként tudnak megjelenni.