Mivel minden a rács kissé eltérő szögben rögzítik a képeket, a rögzített képek különbségeinek elemzésével 3D információt nyerhetünk ki, épp úgy, ahogy az emberi agy a két szemünk által különböző szögben rögzített képekből összegyűjti a kép mélységére vonatkozó információt.

Az Adobe is készített egy hasonló eszközt, bár a híres cég nem különleges szenzorral állt elő, hanem több lencsét csoportosított a légy szeméhez hasonlító rácsba. A Stanford-i chip ehhez képest sokkal kompaktabb és könnyebben használható. A 3D információt jelenleg metaadatokként rögzítik a képben, így olyan szoftvert írhatnak hozzá, amely például kiküszöbölhetné például a téma mögötti zavaros hátteret. De nem csak a mélység az egyetlen előnye az új szenzornak, hiszen az új, többrekeszes megközelítéssel a magas ISO értékek mellett jelentkező képzajt is csökkenthetjük. A zajt könnyebben sikerül kiszűrni, mivel a minden egyes alrács, ugyanazt a részletet rögzíti, ennek köszönhetően könnyebben megkülönböztethetjük a hasznos pixeleket a képzajtól. Ezen túl, a rácsokat úgy is beállíthatjuk, hogy csak egy színt rögzítsenek, ezzel csökkenteni lehetne a jelenlegi képérzékelőkre jellemző "színáthallást". A mai Bayer típusú szenzorok egy vörös, egy zöld és egy kék fényérzékeny réteget használ a pixele színeinek rögzítésére, ennek az a hátránya, hogy a vörös pixel által rögzített erős piros szín "átszivároghat" a szomszédos zöld és kék pixelekbe.

Természetesen a fenti előnyök mellett hátrányai is vannak az avangarde technikának. Mielőtt túlzottan lenyűgözne bennünket az új technológia, nem árt elgondolkozni a következőkön is:

• Mivel több pixel is ugyanazt a témát rögzíti, redundancia lép fel, vagyis a képérzékelő végső felbontása sokkal kisebb lehet, mint annak számszerű, nyers felbontása,
• A kép feldolgozása, vagyis az alképek egy képbe való egyesítési metódusának kiszámítása, és a mélységtérkép megalkotása tízszer akkora processzorteljesítményt igényel, mint a konvencionális egy chipes képfeldolgozás. A fényképezőgépek ma folyamatosan az akkumulátorral küzdenek, és nem szívesen áldoznánk fel értékes Watt-jainkat fényképezőgépünk lassítására.
• 3D képeket ezzel a szenzorral csak akkor tudunk rögzíteni, a a témánk textúrát vagy más részletet tartalmaz. Ha egy teljesen sima fehér falat fotózunk, akkor lehetetlen megállapítani a fal és a fotós közötti mélységet.

Természetesen az új technológiák nem csak előnnyel, de hátránnyal is rendelkeznek. És ha a fejlesztés soha nem is kerül a fogyasztók elé, így is jelzésértékű: mutatója a digitális fényképezés radikális átalakítási törekvésének.