Útszéli letöltések

Miközben a bűnözők minden eddiginél több ártó programot készítenek, a felhasználók gyakran a korábbi évekhez képest kevesebb fertőzésről számolnak be. Ennek a látszólagos ellentmondásnak az a magyarázata, hogy a vírusírók az utóbbi időben megváltoztatták, kevésbé feltűnővé tették kártevő-terjesztési szokásaikat

Tavaly és tavalyelőtt a legtöbb fertőzést még levélmellékletben terjesztették, ami nagy járványok kialakulásához vezetett (Beagle, MyDoom, Warezov). Ez a módszer napjainkban már nem igazán működik, mivel szinte minden cég és intézmény szűrést alkalmaz az .EXE fájlokhoz hasonló kockázatos mellékletek megállítása érdekében.

A netes bűnözők ezért újabban a “drive-by download” módszert részesítik előnyben, amely webes letöltés révén juttatja el a fertőzést az áldozat gépére. A támadás első körben még mindig kéretlen üzenetek (spam) tömeges kiküldésével veszi kezdetét, melléklet helyett azonban ezek a levelek rosszindulatú weboldalakra mutató hivatkozást tartalmaznak - vagyis az áldozat SMTP protokoll helyett HTTP vagy FTP forgalom révén fertőződik meg.

Számítógépünk automatikusan drive-by típusú fertőzés áldozatává válhat, ha fertőzött webhelyre látogatunk. A legtöbb felhasználó nem rendelkezik tökéletesen befoltozott operációs rendszerrel, webböngészővel és kiegészítő programokkal, ezeknek a szoftvereknek a biztonsági hibái pedig kiszolgáltatottá teszik a rendszert. Az ártó kód manuális letöltés révén is a gépre kerülhet, ha a hackerek megtévesztéssel rá tudják venni a felhasználót, hogy a veszélyes linkre kattintson és lefuttassa a webről származó kártékony programot.

A vírusterjesztők számára fontos, hogy minél nagyobb legyen a kártékony webhelyek látogatottsága, ezért gyakran olyan spam üzeneteket terjesztenek, amelyek figyelemfelkeltő témájuk révén igyekeznek rávenni a címzettet a csalárd webhivatkozás megnyitására - ezek a levelek olyan tárggyal érkezhetnek, mint pl. “Szerepelsz egy YouTube videón!”, “Üdvözlőkártyád érkezett!”vagy “Köszönjük megrendelését!”).

Ennél kifinomultabb az a módszer, amikor a bűnözők a Google netes keresőrendszer számára előkészített kulcsszavakkal feltöltött webhelyek sokaságát hozzák létre, arra várva, hogy a weben szörfözők valamilyen általános téma nyomában (pl. kötött kesztyűk) eljutnak a kártékony weboldalra, ahol a támadókód (ún. exploit) a háttérben automatikusan lefuthat, anélkül, hogy a képernyő előtt ülő felhasználó ebből bármi gyanúsat érzékelne.
A harmadik, leginkább kockázatos kártevő-terjesztési módszer azon alapul, hogy népszerű, sokak által megbízhatónak tartott webhelyeket is fel lehet felhasználni a netezők megfertőzésére. A régóta alkalmazott közvetlen támadás, a webhely feltörése magas kockázattal jár, ezért a bűnözők a korábbi évek vicces kedvű vagy éppen tiltakozni vágyó hackereitől eltérően általában egyetlen látható részletet sem változtatnak meg az ellenőrzésük alá vont weboldalon.

A portál látszólag továbbra is normálisan működik - eltekintve attól, hogy a HTML forráskódba illesztett néhány sornyi JavaScript utasítás közreműködésével kártevő települ a látogatók számítógépére. Több népszerű, naponta milliós nagyságrendű olvasótáborral rendelkező magazin webhelye vált már ilyen támadás áldozatává, az emberek pedig általában megbíznak a napi rutinjuk részévé vált webhelyekben, így nem gondolnak arra, hogy oda látogatva a számítógépükkel baleset történhet.

Idegen honlapokat felhasználó támadás ráadásul a webszerver feltörése nélkül is kivitelezhető, mert a magas látogatottságú portálokon nap mint nap növekvő mennyiségű reklámmal találkozunk. Ha a vírusterjesztőknek sikerül megtévesztés vagy hackelés útján bejutniuk egy nagy reklám-háttérszolgáltató rendszerébe, az animációba rejtett támadó kód számítógépek millióit érheti el, gyakran anélkül, hogy erről a portál webmesterének tudomása lenne - ahogy ez a svéd TV4, az Expedia vagy az amerikai profi baseball- és jégkorong-ligák honlapjaival megtörtént.

A fenti okok miatt fontos, hogy a felhasználók tisztában legyenek a modern fertőzések megváltozott természetével, a hackerek ugyanis számos módon kihasználhatják az SMTP alapú kártevőket felváltó, HTTP letöltéssel érkező ártó kódok képességeit. Sok cég mind a mai napig a levélforgalomból kiszűrt vírusos mellékletek mennyisége alapján értékeli a számítógépes hálózatukat érintő fertőzések kockázatát, ami így egyértelmű csökkenést mutat - a web alapú kártevők terjedése miatt azonban az átfogó biztonsági helyzet valószínűleg semmit sem javult.

A magán- és céges felhasználóknak éppen ezért gondoskodniuk kellene arról, hogy a web-használattal összefüggő adatforgalmuk is vírusellenőrzésre kerüljön - sőt a szűrésnek az FTP protokollra is ki kell terjednie, mert ez a régi fájlátviteli rendszer az utóbbi időben igen népszerűvé vált a spam levelekben fertőzött letöltési helyeket hirdető vírusterjesztők körében.