A kisméretű laptop néhány figyelemreméltó előnnyel bír az első generációs Eee-vel szemben: ezek közé tartozik az 1280 x 768 képpontos, 8,9” képernyő és a 92%-os QWERTY billentyűzet, amivel még az újabb Eee 900-at is lefőzi. Emellett érdemes kiemelni, hogy a készülék akár 1,6 GHz-es processzorral, 2 GB RAM-mal, 120 GB-os merevlemezzel, illetve hatcellás akkumulátorral is kapható – ebben az esetben persze a gép ára eléri a 750 dollárt. A legolcsóbb, 500 dolláros modell 1 GHz-es processzort, 512 MB RAM-ot, egy 4 GB-os flash SSD-t, illetve háromcellás akkut tartalmaz. Az alap operációs rendszer Novell Suse Linux, azonban 50 dollár extráért lehet Windows-os változatot is rendelni, legalábbis a komolyabb konfigurációk esetében. A HP a gép megjelenésével is igyekszik valami olyasmit sugározni, hogy egy fapados ultra-hordozható gépnél többet kap a pénzéért a vásárló, kérdés azonban, hogy ez nem jár-e túl nagy áldozattal.

A gépnek ugyanis két gyenge, vagy legalábbis kérdéses pontja van; ezek pedig a némileg elavult 90 nanométeres technológiával készülő VIA CPU, valamint az, hogy a Windows-ból a Vista-t választották egy ilyen konfigurációhoz. Összehasonlító teszteken, például a Notebook Review próbáján állítólag előfordult, hogy ezek a VIA lapkák gyengébben szerepeltek jóval kisebb órajelű Intel Celeron processzoroknál, hasonló konfigurációjú laptopok esetében. A választás oka egyes szakemberek szerint az, hogy a HP a jóval sikeresebbnek ígérkező, 65 nanométeres VIA Isaiah-hoz tervezte a noteszgépet, de végül nem várta meg az ígéretes CPU megjelenését a premierrel. A VIA korábban meglehetősen magabiztosan nyilatkozott az új processzorról, amely állítólag gyorsabb az Intel szintén ultra-hordozható számítógépes eszközökbe szánt Silverthorne (Atom) lapkájánál. A HP valószínűleg azért nem várt tovább, mert általában az Intel és az AMD termékeivel ellentétben a VIA Isaiah kompatibilis a régebbi Esther-alapú rendszerekkel, azaz a processzorfrissítéshez nincs szükség alaplapcserére.