A szervezet egyik vizsgálatának következménye volt a közismerten jogvédett tartalmakat régóta megosztó felhasználók hozzáféréseinek megszakításáról szóló  javaslat. Az EP tagjai azonban a szavazás során nem támogatták ezt az igen drasztikus lépést, melyért többek között a nagy lemezkiadók és filmstúdiók lobbiztak. A döntés igen fontos lépés az EU hozzáállásának formálódásában. A képviselők szerint tény, hogy a törvénytelen megosztás elítélendő, másrészt egy ilyen mértékű beavatkozás több kérdést vetne fel, mint amennyi haszna lenne, hiszen sértené „a felhasználók szabadságát és az emberi jogokat”. Ez alatt valószínűleg azt kell értenünk, hogy ami illegális, az természetesen illegális, ám a kommunikációhoz való jog jóval erősebb, mint az eltulajdonított szellemi tulajdonnal kapcsolatos, egyébként teljesen jogos érvelés. Ezt erősítette meg az Európai Parlament szóvivője is, amikor kijelentette, hogy megfelelő egyensúlyra van szükség a jogtulajdonosok és a felhasználók jogainak figyelembevételekor, és egy ilyen korlátozó lépés túlságosan is erős lett volna. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az illegális fájlcserélés szabad utat kap, fel lehet ellene lépni jogi eszközökkel, de nem ilyen módon, és nem általánosságban. Az EP döntése egyben üzenet is a nemzeti kormányoknak. Jellemző például, hogy 2007 novemberében olyan törvénytervezet benyújtását tervezték Franciaországban, mely illegális forgalmat nyomonkövető szerepre kötelezte volna a szolgáltatókat. A brit parlament hasonló elképzeléseket lebegtetett meg, ám ott a vállalatok határozott ellenállásába ütköztek. Az EP szerint azonban mindez túlzás, szolgáltatók nem gyűjthetnek személyes adatokat, és nem hozhatnak döntést hozzáférések ilyen okból történő felfüggesztéséről.