A speciális technológia az adattároló eszközbe épített nanohuzalok közötti mágneses térben raktározza, illetve írásnál és olvasásnál nagy sebességgel ott áramoltatja az információt (ezért versenypálya a neve). Mivel egységnyi adatot csak igen kevés, állandó mozgásban lévő elektron raktároz, ezért az ilyen eszközök energiafelhasználása és hőleadása is jóval alacsonyabb, mint a jelenleg használatosaké. A most kapható készülékekben többnyire kétféle háttértárat alkalmaznak; merevlemezt és flashmemóriát. A merevlemez olcsó és viszonylag tartós, ugyanakkor a mozgó alkatrészek rövidítik az élettartamot, emellett pedig korlátozott az adatelérési sebesség növelésének lehetősége is. A flashmemória ezzel szemben gyorsabb és a mechanikai behatásokkal szemben is ellenállóbb, viszont drága és véges élettartamú. Az IBM által fejlesztett racetrack memória viszont egyszerre gyors, megbízható, olcsón előállítható és energiatakarékos, ráadásul a hagyományos eszközöknél akár százszor nagyobb adatsűrűséget is biztosíthat.

A százsoros adatsűrűség azt jelenti, hogy például egy átlagos mp3 lejátszón akár félmillió zeneszámot lehetne tárolni. Az IBM mérnökei legutóbb a nano-architektúra felépítésében és az arra épülő adatkezelésben értek el áttörést, amelyre alapozva azt prognosztizálják, hogy az első prototípusok négy, az első piacra szánt termékek pedig további három-négy éven belül megjelenhetnek.