A tudományos felfedezés érdekessége, hogy az áramkör létezése elméleti szinten közel négy évtizede felmerült, ám a gyakorlati megvalósításig csak most sikerült eljutni. Leon Chua, a Berkeley Egyetem fizikusa ugyanis már az 1970-es évek elején kimondta, hogy az úgynevezett rezisztorok, kapacitorok és induktorok mellett léteznie kell egy negyedik alapvető passzív áramkör-típusnak is. Ezt Chua memória-rezisztornak, vagy röviden memrisztornak nevezte el, éppen egy sajátos tulajdonsága miatt. Ez pedig nem más, mint az, hogy az áramkör „emlékszik”. Amint Stanley Williams, a HP kutatócsoportjának vezetője a sajtónak elmondta, a speciális áramkör megjegyzi a rajta keresztüláramló elektromos áram irányát, illetve a töltés nagyságát. A felfedezés gyakorlati haszna nyilvánvaló: egy ilyen áramkörökre épülő memóriacsip feleslegessé tenné, hogy az operációs rendszert és a különféle alkalmazásokat minden bekapcsoláskor a merevlemezről kelljen hosszasan betölteni a számítógépbe, sőt, rögtön abban a helyzetben tudnánk bekapcsolni a gépet, ahogyan utoljára kikapcsoltuk. A jelenleg használatos DRAM-ból ugyanis áram híján elvész minden információ, a flashmemória pedig különböző okokból nem alkalmas a rövid távú kiváltására.

Williams szerint az egy szempillantás alatt a legutolsó állapotnak megfelelően felálló rendszerekre azért egy darabig még várnunk kell, mivel a memrisztorok leginkább nano-méretben kezdenek el működni, azt pedig, hogy az áramkörök ilyen körülmények között hogyan viselkednek, egyelőre alaposan tanulmányozni kell. Nem véletlen egyébként, hogy az elméletben már megjósolt áramkörtípust csak most sikerült megalkotni, hiszen a nanotechnológiát is csak mostanában kezdték el a gyakorlati tudomány területén kiaknázni.