A történet még 1978 előtt kezdődött, amikor az Intel néhány évvel korábban megjelentette a 8800-as chipet. Ez a processzor igazi újdonság volt korában, bonyolult felépítése korábban elképzelhetetlen feladatok megoldására tette képessé, és üzleti siker is lett belőle. A gondot az jelentette, hogy éppen összetettsége miatt a kor technológiai színvonalán igen nehézkes volt a gyártása, és éppen hibátlan sem volt. Erre felfigyelt a rivális Zilog, mely 1976 júliusában megjelentette a 8800-as javított másolatát Z80 néven. Az Intel lépéskényszerbe került, és szorult helyzetében engedélyezte egy teljesen új struktúra kifejlesztésének megkezdését.

A folyamatnak mai szemmel nézve két érdekessége volt, egyrészt, hogy egyetlen személyt, az akkor 36 éves elektromérnök Stephen Morse-t bízták meg a fejlesztéssel, másrészt nem igazán adtak neki instrukciókat, még külön főnököt sem ültetek a nyakára. Ritka pillanat az ilyen a modern vállalti környezetben, ám kifizetődő volt, hiszen két évvel később, 1978 júniusára megszületett a 8086-os processzor, vagyis az első x86-os architektúrára épülő chip. Bár később a sorozatgyártás levezetéséhez kapott segítséget Morse, az Intel igazán soha nem szólt bele a folyamatba, egyetlen kikötésük az volt, hogy a 128 KB memória kezelésére képes előd szoftverével kompatibilis legyen az új mag. Ahogy Morse visszaemlékszik, ha az Intel sejtette volna, hogy 30 évre szóló iparági szabvány születik, soha nem hagyta volna egyetlen mérnökére a munkát.