A cég először a D3-asban mutatta be ezt az FX formátumú érzékelőt, jóval az időközben a területről kihátrált Kodak, és a Canon után, a méret pedig igenis számít, mivel a nagyobb kiterjedés több fény feldolgozását teszi lehetővé, ami magasabb érzékenységet és végső soron szebb képeket eredményez. Az érzékelők fizikai méretét a gyártók a legtöbb esetben nem nagyon hangsúlyozzák, hiszen jóval olcsóbb a látványos megapixelszámok növelése. Ennek oka, hogy a processzorokhoz hasonlóan az érzékelőket is egyetlen nagy lapból vágják ki egymás mellől, tehát minél kisebb a szenzor, annál több készíthető azonos költséggel, ami óriási árkülönbséget jelent a gyártás során. A D700 azonban örvendetes módon annak ellenére egy nagy 36mm x 24 mm-es szenzort kapott, hogy kifejezetten nem csúcsmodellnek szánták, sokkal inkább a drága, de még elérhető kategóriába, a maga 3000 dollár körüli árával.

A professzionális felhasználóknak tervezett méregdrága D3-ashoz képest a Nikon ennél a gépnél a kezelőszerveken, felépítésen és a minőségen is vágott egy kicsit, ám mindez ár-érték arányban még mindig rendkívülinek tekinthető. A D700 másodpercenként 9 helyett 8 képet készít, nincs integrált portrémarkolata, keresőjének lefedettsége csak 95 százalékos, és a zárszerkezetet 300 ezer helyett 150 ezer expozícióra tervezték. A nem-profi mivoltot erősíti, ám az átlagos felhasználó számára kedvező módon, hogy a D700-ban van beépített felpattanó vaku. A szenzortisztítás is bekerült a D700-ba, míg a D3-ba nem, pedig hasznos szolgáltatás, az érzékelő előtt elhelyezett szűrőt a gép minden be- és kikapcsoláskor négyféle frekvenciával rezegteti, hogy lehulljanak az apró porszemcsék, a funkció letiltható és manuálisan bármikor külön lefuttatható. A legfontosabb azonban talán az, hogy a gép lelke, a 12,1 megapixeles CMOS fullframe szenzor pontosan megegyezik a D3-éval.

A D700-as képes 2-10 kép többszörös expozíciójára, ezeket egyetlen RAW fájlba menti el, érzékenysége ISO200-ISO6400 között állítható. A gép kapott ezen kívül zaj és hotpixel szűrést, peremsötétedés-kompenzációt, és a sötétebb felületek részleteit kihozó D-Lighting rendszert is. Képeinket DX módban 2784x1848, 2080x1384 és 1392x920, FX módban pedig 256x2832, 3184x2120 és 2128x1416 pixelben készíthetjük el.