A vállalat az 1958-as párizsi szerszámgép-vásáron mutatta be az első Simatic vezérlőt. Ez még “bedrótozott”, azaz fix programú elektronikával működött. A benne lévő logikai funkciókat kimenő erősítők egészítették ki, amelyek alkalmasak voltak mágneskapcsolók, mágnesszelepek vagy egyéb vezérlőelemek működtetésére. Tranzisztoros felépítése kis méreteket eredményezett, és alkalmassá tette nagy megbízhatóságot igénylő alkalmazásokra pl. transzformátor-alállomásokban vagy erőművekben.

A 70-es évek elején kezdődött az áttérés a fixről a memóriában tárolt programra való áttérés. Az első tárolt programú vezérlő (SPS), a Simatic 3 még egy egész szekrényre való memóriát és elektronikus komponenst tartalmazott, de a mikroelektronika rohamos fejlődésének hála, egyre csökkentek a méretek. Nem egészen 30 éve aztán a Simatic S5 családdal a Siemens automatizásástechnika piaci áttörést ért el.

1996-ben Simatic S7 családdal következett be a következő technológiai ugrás: az SPS-től a totálisan integrált automatizálás felé, amely az egyes automatika-elemek teljesítményének növelése helyett integrált megoldásokra összpontosít. Ez lehetővé tette, hogy a Siemens megvesse az alapot a folyamatszabályozási technológiának a Simatic vezérlők világába történő integrálása számára: a Simatic technológia bázisán létrejött a SIMATIC PCS 7 folyamatszabályozó rendszer.

Manapság sok ipari ágazat – elsősorban az autógyártás – dolgozik a “digitális gyár” megvalósításán, amelyben az összes folyamat “varratmentesen” fonódik egymásba. Az 1990-es években kezdődött virtuális termelés-tervezés nyomán a mai trend teljes termelő sorok virtuális üzembeállítása felé mutat. Ezen fejlemények közepette a Siemens intenzíven munkálkodik azon, hogy az általa megvásárolt UGS – mai nevén Siemens PLM Software – szoftvervállalatot szervesen beépítse meglévő ipari automatizálási tevékenységébe.