A tervezett böngészőprogram egészen addig rejtve hagyja a keretet, ameddig nincsen rá szükség, és tulajdonképpen átvitt értelemben is eltörli a szoftver kereteit, megengedi ugyanis, hogy a felhasználók egyszerű, fogd-és-vidd módszerrel különféle elemeket mozgassanak az ablakon belül. A hasonló tartalmakhoz kapcsolódó elemek képi ikonjai egy-egy jól körülhatárolt csoportba kerülnek, az előzőleg látogatott weboldalak ikonjai pedig aszerint zsugorodnak, hogy milyen régen látogatták őket utoljára. A csoportosított elemek között természetesen mindenféle, a böngészőbe beépülő modulok is megtalálhatók, a kommunikációs megoldásoktól a hírcsatornákig. Ha egy tartalomra koncentrálunk, az betölti a teljes képernyőt, míg a szoftver kezelőfelülete kicsinyítéssel hívható elő. Teljes megjelenítéskor a megnyitott oldalak miniatűr képernyőkként körben, a képernyő szélein sorakoznak és gyakorlatilag azonnal hozzáférhetők. Az egész felület könnyedén kezelhető kisméretű érintőképernyőn is, ebben az esetben ugyanis a teljes oldal, vagy az elemek mozgatása, illetve nagyítása vagy kicsinyítése egyszerű mozdulatokkal elvégezhető. A látogatott oldalak időpont alapján is előhívhatók, így dátum, óra és perc beírásával megjeleníthető az a weboldal, ahol éppen akkor jártunk.

Jesse James Garrett, az Adaptive Path fejlesztője a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy már a munka elkezdése is nagy fejtörést jelentett, mivel el kellett képzelni hogyan fog kinézni maga az internet néhány év múlva. Az intelligens 3D kezelőfelület kialakítása mellett olyan előremutató folyamatokhoz is igyekeztek igazodni, mint a kisebb, gyorsabb, nagyobb teljesítményű, sokoldalúbb és többféle eszközön is működőképes alkalmazások iránti igények növekedése. A kísérleti böngésző működését bemutató videó angol nyelvű kísérőszöveggel megtekinthető.