A világmesterek között is találunk bőven olyanokat, akik szívesen mérik össze erejüket az okos masinákkal (például Kaszparov vagy Anand). Sőt akadnak mesterek, akik kifejezően szakértői annak, hogy miképpen kell a gépekkel szemben küzdeni (például az USA-beli Seiravan vagy az izraeli Kosasvili). A múlt évben Frankfurtban zajlott le egy verseny, amelyen hét nagymester és egy sakkprogrammal ellátott gép vett részt. Az eredmény tükrében nyugodtan állíthatjuk, hogy a főszereplő a Siemens gyár volt, pontosabban annak legújabb számítástechnikai terméke, a Primergy 870 elnevezésű speciális szerver. A gép tervezői úgy gondolták, hogy egy kitűnő sakkprogram hardverjeként erős ellenfelekkel szemben jó eredményt elérni tanúságtétel lenne annak sokcélú használhatóságáról. Mondhatjuk ezt reklámnak is, de a szó pozitív, konkrét gazdasági eredményeket megcélzó értelmében. Adva volt tehát a Primergy szerver és a főszponzor Siemens kezdeményezésére a Frankfurt-West Sakk Klub, személy szerint annak vezetője, Hans-Walter Schmidt. Az egyik legnevesebb német sakkszervező irányítása alatt és a ChessBase GmbH-val együttműködve szervezték meg a Frankfurt Classics versenysorozatot, és biztosították "Fritz on Primergy" szereplését. A három fő részből álló rendezvény mindegyikén rapid (azaz fél-fél órás) partikat játszottak. A Giants (Óriások) tornának négy résztvevője volt - Kaszparov, Anand, Kramnyik és Karpov -, akik négy-négy játszmát váltottak egymással, s ahol Kaszparov imponáló biztonsággal szerezte meg az első helyet.

Polgárt is megverte

Olvasóinkat különösen a második, Masters (Mesterek) elvevezésű torna érdekelheti, amelynek nyolcas mezőnye kétfordulós körmérkőzést vívott. Ezen részt vett az utóbbi évek legsikeresebb sakkprogramja, a német Fritz, amely a már említett Primergy hardveren futott. Az eredmény szenzációs: "Fritz on Primergy" fél ponttal megnyerte a tornát. Lékó Péter is nagy sikert aratott második helyével, hiszen olyan világnagyságokat előzött meg, mint (sorrendben) az ugyancsak egyik világelső Topalov, valamint Szvidler, Polgár Judit, Lutz (német bajnok), Morozevics, illetve Adams (az 1999. évi világranglista ötödik, illetve hetedik helyezettje). E két torna egyidejűleg folyt, utánuk mintegy négyszáz résztvevős, svájci rendszerű nyílt verseny következett (Vaganyan nyerte meg), s ehhez még két rendezvény járult, egy kétjátszmás visszavágó Anand és Fritz között, amelyet az előző évihez hasonlóan az indiai nagymester nyert meg 1,5:0,5 arányban. Polgár Judit 50 résztvevős szimultánja zárta a fényes keretek között megrendezett Frankfurt Classicsot.

Fritz 5.32-es verziója még Frankfurt előtt fölényesen győzte le a budapesti mérkőzésen Polgár Juditot, majd az asztali és nagy (magán- és akadémiai fejlesztésű) számítógépek együttes sakkvilágbajnokságán, Paderbornban fél ponttal a két győztes mögött harmadik lett. Ennek fejlesztésében a sakkprogramozásban különösen jártas holland Frans Morsch viszi a prímet (a tornán Mathias Wüllenweber, a neves Frederic Friedel alapította ChessBase sakkjátszmaadatbank programozói teamjének vezetője volt az operátora). A sakkversenyzésben kevésbé járatosak számára megemlítjük, hogy a versenyekre való felkészülésre jóformán minden sakkozó használja az immár több mint 3 millió partit tartalmazó ChessBase játszmaadatbázist. A Fritz sakkprogram nevében az új, 32-es szám azt jelzi, hogy a program a korábbi 16 bites helyett 32 bites parancsokat képes közvetíteni, ez pedig a programozás további finomságainak alkalmazását tette lehetővé.

A frankfurti tornán a program legfrissebb változata szerepelt, amely a 6-os verziószámot kapta. Megkérdeztük Wüllenwebert, hogy a Frankfurtban szereplő verzió kerül-e majd kereskedelmi forgalomba. Csodálkozva nézett rám: "Ön nem tudja, hogy a Primergy, amely Fritzet futtatja, négy processzorral működik?". Halottam erről, de nem gondoltam arra, hogy ez rendkívül igényes, és e területen szokatlan programozási problémát vet fel, hiszen a sakkbeli feladatokat optimálisan meg kell osztani az összesen 2000 MHz órajelű (!) négy processzor között. Wüllenweber hozzátette: ők a programnak ezt a verzióját (ugyanígy a Junior programot is), ugyancsak a Primergyn működve, a Paderbornban éppen lezajlott sakkszámítógépes világbajnokságon már játszatták. A négyprocesszoros hardverhez történő adaptálás végül is kifejezetten a Siemens gyár termékének kipróbálására, népszerűsítésére történt. A PC-k számára pedig a "szabvány" Fritz 6-os karácsonyig elkészül.

Óriások tudása közepes méretben

Primergy részletes ismertetése nem e cikk feladata, de a már közölt műszaki adatokból kiemelést érdemel, hogy - amint arról Wüllenweber tájékoztatott - processzorjainak 2000 MHz-es összteljesítményéből a program mintegy 1200-at hasznosít (ez több mint duplája a jelenleg kurrens, piacvezető sakkprogramok leggyorsabbjainak). Alkotói főként a szerver tökéletes biztonságát emelik ki. A 870-es típussal a számítógépgyártás új dimenziójába léptek azáltal, hogy közepes méreteivel olyan teljesítményre képes, amelyet eddig csak óriásgépekkel értek el, s így igen gazdaságos. Néhány, külön helyet nem igénylő blokk beépítésével elsőként alkalmazza az ún. "stack" technológiát, amely moduláris felépítésű, s a feladattól függően maximálisan négy Pentium II vagy III Xeon processzort alkalmaz. Ezek közvetlenül - teh-át extrakábel nélkül -, egyszerűen behelyezhetők. A szükséges csúcsteljesítményt be lehet határolni, s mint azt az eredmények is mutatják, a tervezők helyesen ítélték meg a sakkprogram bonyolultságához szükséges hardver-alátámasztást. A Primergynek egyébként több más típusát - 702, RC 20, S 40 -, valóságos generációját alakították ki.