A Google a mobil eszközök hihetetlen mértékű terjedésére reagálva fejlesztette ki az Android operációs rendszert. Talán elég is ennyi, hiszen ha mobiltelefon operációs rendszernek mondanánk, akkor beszűkítenénk felhasználási területét, mely általában a hordozható eszközök piaca. A látványos felhasználói felülettel rendelkező szoftver kijelölős és másolásos mappamegoldása miatt leginkább a Windows rendszerekre emlékeztet. Mégis inkább az Apple iPhone-jával szokták összehasonlítani, hiszen legalább ilyen piacélénkítő hatást várnak tőle. Az igazság azonban az, hogy az Android éppen alapfelépítése miatt egyik rendszerrel sem rokonítható. Míg mindkét részről ismerős megoldásokkal is találkozhatunk benne, ez egy nyílt forráskódú szoftver, szemben a Windows és az Apple gondosan védett kódrendszerével. Éppen ebben rejlik jövőbeli potenciálja, hiszen a kellően szabadon hagyott keretrendszert külső, esetleg egyéni fejlesztők tölthetik majd fel igazán tartalommal. Márpedig a mobil szoftverpark alapvető megújulásra szorul, ami jól látható a Nokia-féle Symbian, vagy a többi rendszer korlátainak ismeretében, az elemzők szerint pedig a külsős szoftverek hiánya is okolható a 3G nyögvenyelős adaptációjáért. Az első Android telefon a T-Mobile amerikai leányvállalatánál, New Yorkban mutatkozott be, és egy semmiben nem rendhagyó G1 névre hallgató HTC modell. A középkategóriás modellválasztás vélhetően szándékos, mivel az Android egyáltalán nem akar elit operációsrendszer lenni, sőt mindenre kiterjedő alapplatformnak tervezték.