Az elképzelés lényege, hogy a pohárban maradt vízcseppekhez hasonlóan a víz képes optikaként is funkcionálni. A tudósok igen kis méretű vízcseppeket rezegtetnek a megfelelő frekvencián, és ezzel vezérlik a lencse működését. A működtetéshez szükséges energia nagyon csekély, így a felhasználási kör is igen tág lehet.

Az alapvetően videorendszerekhez kidolgozott technológia igen ígéretes, és mint  nagy találmányok többsége, rendkívül egyszerű elképzelés megvalósításán alapszik. A másodpercenként százezerszer oszcilláló vízcseppecskék a fénytörés legegyszerűbb fajtáját modellezik vezérelhető módon. Mivel a lencsék rendkívül kis méretűek és könnyűek, az energiaigényük pedig elenyésző, a fejlesztők máris számos felhasználási lehetőséget vázoltak. Az egyik leglogikusabb a mobiltelefonokba épített fotó- és videokamerák területe, de ugyanígy szóba jöhet a biztonsági kamerák és a kis fogyasztás miatt a kémrepülőgépeken történő felhasználás is. A vízalapú optika egyik további nagy előnye ugyanakkor, hogy akár másodpercenként 250 expozíció elkészítését támogatja nagyon gyors élességállítással, ami már a trükk-kamerák becsületére válik, és igazi kockázódás mentes lassított felvételek létrehozását teszi lehetővé.