A vezeték nélküli internetes hozzáférések néhány évvel ezelőtt még igen kedvezőtlen hozzáférési sebességet nyújtottak, ráadásul drágán. A helyzet azonban ez elmúlt években alaposan megváltozott, mind a kapcsolatok sebessége, mind sávszélességük versenyképes lett a vezetékes szolgáltatásokkal. Ezek után logikus lépés még egy fokozattal tovább lépni, és az űrbe telepíteni a hálózat forrását. Erre kiváló lehetőséget biztosítanak az olyan műholdak, melyek jellemzője a geostacionárius pálya, amelyen a Föld tengelyforgásával megegyező irányba elindított test olyan keringést végez, amelynek során földfelszíni vetülete az egyenlítő egyetlen pontjára esik (vagyis a Föld forgása során látszó égi helyzete nem változik). Ez a körülmény rendkívül előnyös a távközlési holdak számára, mert nem kell a követő antennát mozgatni.

Ezt a megoldást kihasználva kezdik meg 2011-ben a ViaSat-1 működtetését. Annak ellenére, hogy a szolgáltatás az USA területe fölött fog állomásozni, a műholdat az európai űrvállalkozás úszó, Francia-Guiana területén tartózkodó kilövőállomásáról jutatják majd az űrbe egy Ariane rakétával. A szatellit által biztosított hálózat összesen 100 Gbps sávszélesség lesz, ezt mintegy 2 millió előfizető 2 Mbps-os hozzáférésének formájában tervezik értékesíteni. Hasonló szolgáltatások ugyan már léteznek, ám lassúak, és igen drágák. A nagy sávszélesség nem csak a hozzáférés minőségét javítja, de egyben lényegesen olcsóbb, ára várhatóan egytizede lesz a mai megoldásoknak.