Egyszerre praktikus módszer, és vet fel morális kérdéseket, hogy a munkára jelentkezőket a Facebook, MySpace, vagy hazai viszonylatban iwiw jellegű közösségi oldalakon ellenőrzik leendő munkahelyükön. A döntéshozók ezáltal igen gyorsan mélyreható képet kaphatnak a jelöltek beállítottságáról, és ez segítheti munkájukat. Azonban az is tény, hogy mindezt a jelöltek tudta nélkül teszik, így sokan soha nem fogják megtudni, miért nem kaptak meg egy állást. A bírósági elégtétel szintén kizárva, hiszen nem bizonyítható, hogy például metálzene iránti rajongása miatt nem lett valaki a vállalat alkalmazottja. További probléma, hogy ezzel a magánéletbe is bepillantást kapnak a leendő főnökök, ez pedig már a munkaadó jogkörének határát súrolja, nem is beszélve arról, hogy ezt a gyakorlatot a felvétel után is kedvükre folytathatják a cégek.

Ez a jelenség olyan méreteket öltött, hogy például a Manpower munkaerő-közvetítő cég szerint Svédországban a munkaadók közel ötöde már ezt a módszert alkalmazza, és von le következtetéseket a jelöltek általános beállítottságáról. A módszer terjedésére számítanak a jövőben a vezetői réteg folyamatos lecserélődésével, mivel ez a módszer a 80-as években született, vagy annál fiatalabb döntéshozók körében már majd egyharmadot tesz ki. A vállalatok azonban nem vonhatók felelőségre semmilyen formában, hiszen a közösségi oldalak felhasználói is tudják, hogy akár cégek, hivatalok is létrehozhatnak ilyen profilokat, és megtekinthetik az övéket. Tény, hogy tudomásul kell venni, a világhálók magunkról elhelyezett információ igenis mindenki számára elérhető, és ha valakit ez sért, akkor a feltöltés előtt kell meghúznia egy vonalat magában, mennyire kíván ismeretleneket, esetünkben leendő főnökeit beengedni magánéletébe.