Sokan azt gondolják, hogy a napcellák feltalálása és első gyakorlati hasznosításuk óta nem sok változott ezen a területen. Ez azonban korántsem igaz. A legnagyobb gyártók, köztük több japán elektronikai óriás hatalmas összegeket fektet be évek óta a fejlesztésekbe. Ennek következtében a hatásfok folyamatosan javul, és már 40 százalék közelében jár, ami nagyon jó értéknek számít. Változott azonban cellák mérete, súlya és kezelhetősége is, és ma már beszerezhető flexibilis változat is.

Knut Karlsen, a nagyon egyszerű, mégis eddig soha meg nem valósított ötlet atyja éppen egy ilyen napcella film próbapéldányából indult ki, és többi összetevő már a szó szoros értelmében a fiók aljáról került elő. Ilynek például a fémtartalma miatt vezetőképes ezüstszínű filc, vagy egy régi törött Canon optika belső fémgyűrűje. Karlsen egy közönséges C méretű NiMH újratölthető elemet borított be napcella-fóliával, és némi szerelés után már kész is volt az öntöltő elem. Az ötlet igen praktikusnak tűnik, és a jelek szerint a megvalósítás sem nehéz, így könnyen megeshet, hogy néhány év múlva teljesen megszokott lesz a boltok kínálatában az olyan akku, melyet csak ki kell tenni egy kicsit az ablakba, ha úgy érezzük, hogy kezd lemerülni.