A Rangfinder R-D1x nem az a gép, amelyik a megapixelekért és megazoomokért folytatott harcba kíván beszállni. A fotózást még a digitális korszak előtt kezdők azonnal régi ismerősként tekintenek a vadonatúj gépre, hiszen valahogy minden olyan jól ismert, megszokott hatást kelt számukra. Ha nem tudnánk, hogy egy digitális fényképezőgépről van szó, elölnézetből akár azt hihetnénk, hogy egy kisfilmes 35 mm-es modellről van szó. Az analóg kezelőszervek, mint az érzékenység beállítására szolgáló tárcsa, vagy többek között a rendelkezésre álló tárhelyről tájékoztató mutatós műszer éles ellentétben áll az egyre inkább az érintőképernyők felé gravitáló „modern” gyártókkal. A négy évvel ezelőtt bemutatott első változat, az R-D1 már magában egy elég jól sikerült gép volt, így nem is változtattak a korábbi elemek nagyján, maradt a bevált 6 megapixeles APS-C CCD érzékelő, a RAW és JPEG támogatás, valamint a Leica M és L kompatibilitás. Az R-D1-et, majd R-D1s-t követő x változat egy nagyobb, 2,5 inches LCD-t kapott, 32 GB-ig SDHC bővíthető, és továbbfejlesztett EDiART képfeldolgozó-rendszer költözött bele. A Rangefinder azonban nem a műszaki adatokról, hanem az érzésekről és a minőségről szól, nem tömegtermék, és ez az április 9-én megjelenő, várhatóan 2000 dolláros gép árcímkéjén is meglátszik.