A Philips 1979. március 8-án tárta a publikum elé az első CD-prototípust, amely a kis termetű holland mesehős után a „Pinkeltje” (kb. „Hüvelyk Matyi”) kódnevet viselte, nyilvánvalóan arra utalva, hogy jóval kisebb, mint a hagyományos analóg „bakelit” nagylemezek. A CD piaci bevezetésére csak 3 évvel később, 1982-ben került sor, azóta azonban az első valóban szinte minden háztartásba eljutó digitális médium hihetetlen karriert futott be. CD-lejátszóból 3,5 milliárd darabot, CD-ROM számítógépes meghajtókból 3 milliárdot, magukból a fekete helyett immár ezüstösen csillogó lemezekből pedig nem kevesebb, mint 240 milliárd példányt értékesítettek közel 27 év alatt.

A fentiek mellett persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a CD jelentette a technológiai alapot a későbbi DVD-hez majd a Blu-rayhez, amelyek az otthoni filmnézést alakították át, illetve még inkább kibővítették a digitális adattárolás lehetőségeit. Más kérdés, hogy a szórakoztató tartalmak digitalizálása egyúttal olyan egyszerű, gyors és minőségromlás-mentes másolást tett lehetővé, ami a magnókazetták vagy pláne a VHS videószalagok korában elképzelhetetlen volt. Mindez elsősorban a zeneipart taszította mély válságba, mivel az internetes fájlmegosztás szinte korlátlan teret enged az ingyenes letöltésnek, a kiadók valószínűtlenül drága CD-lemezei pedig nem igazán kínálnak pluszt a borsos árért.