Pontosan 20 évvel ezelőtt Tim Berners-Lee megírta azt a tanulmányát, mely első ízben vázolta fel a világháló szerkezetét, és aminek alapján az internet elnyerte ma is ismert képét.
Tim Berners-Lee akkoriban a Nukleáris Kutatások Európai Szervezeténél (EONR) Genfben dolgozott mint tanácsadó. 1989 március 13-án nyújtotta be a vezetőségnek elképzelését, miszerint az intézet számítógépeit egy újfajta rendszer szerint lehetne rendszerbe kötni, a tanulmány a nem túl sokatmondó „Javaslat az információmenedzsmentre” címet viselte. Akkor még senki sem sejthette, hogy a ma CERN-ként ismert kutatóbázisban valami egészen új, a világ képét megváltoztató folyamat indul el.
Berners-Lee-t az zavarta, hogy számos kutatási eredmény tűnik el, válik feldolgozhatatlanná, süllyed el az ismeretlenségbe a rendszer hiányosságai miatt. A munkatársak a projektek teljes idejéhez képest meglehetősen gyakran változtak, átlagos foglalkoztatásuk mindössze két évig tartott. Az új emberek számára jó ideig eltartott, míg beletanultak az ismeretlen környezetbe, számos információ a gépekben ragadt, és az sem segített a helyzeten, hogy a számítógéppark meglehetősen eltérő gépeket tartalmazott, melyek sokszor nem voltak kompatibilisek egymással. Hiába működtek ezek a számítógépek akár a szomszédos szobában, minta külön földrészeken lettek volna, és egy ellenőrzés során kiderült, hogy értékes kutatási eredmények akár örökre eltűnhetnek a rendszerben.
Az új elképzelés leírásában szinte minden elvi alap megtalálható, ami a mai internet kialakításához szükséges volt. Berners-Lee számára még jó néhány évbe beletelt, míg kiépíthette első tesztrendszerét, jóllehet a világháló csak a 90-es évek elején kapott erőre, szélesebb elterjedésében pedig olyan ekkor még természetesen nem létező programok is nagy szerepet kaptak, mint például a Jim Clark és Marc Andreessen nevével fémjelzett Netscape. Azonban hogy az évforduló alkalmából a CERN laborban kisebb ünnepségen résztvevő, immáron Sir Breners-Lee rátapintott a lényegre 20 évvel ezelőtt, azt jól példázza, hogy mennyire ismerősen csengenek akkori gondolatai:
„...egy általános információs hálózat kialakítására van szükség, ahol az információ megoszthatósága fontosabb, mint a látványos grafikai megoldások ... a cél a fontos adatok elérhetősége, így az információk halmaza elérne egy kritikus tömeget, ahonnan már vonzó lenne a résztvevők számára használata, és az információk halmazának bővítése...”