A Megújuló Xbox és a PlayStation3, vagyis a technikai szempontból éllovasnak tekinthető konzolok harcának kellős közepén állt elő a Nintendo a Wii-vel. A már félig leírt gyártótól senki nem várt nagy eredményeket, sőt már egyértelműek a kis hordozható eszközökbe száműzték az elemzők. A cég azonban kiadta Wii konzolját, melyet a nagyoktól elmaradó hardver és a processzorokra eső tranzisztorok millióinak száma alapján nem vártak nagy lelkesedéssel. A vállalat azonban ahelyett, hogy beszállt volna technológiai harcba, régi elvét követte.

A korai apró konzoloknál már kiderült, hogy a játékélmény és a hardver nem áll egyenes arányban. A Nintendo az előbbire koncentrált, és a mezőnyben olcsónak számító kis konzol gyorsan aratni kezdett. Ez az elképzelés egyébként a hordozható kategóriában is újra bejött, a Nintendo DS már 100 millió eladott darab fölött jár. Az elérhetőség mellett a jelentős szerepet kapott a megjelenéskor is már szinte azonnal elérhető bő játékkínálat, majd az ötletes kiegészítők következtek. A mozgásérzékelős irányítóegység például abszolút újdonságnak számított, pedig csupa már ismert technológia egyszerű összeolvasztásából született, csak egy ötletre és a tényleges megvalósításra volt szükség.

A kis gép ezzel előlépett sporteszközzé, sőt fogyókúrás terápiák részévé vált, ami a túlsúllyal birkózó amerikai társadalomban önmagában jelentős vásárlóerőt jelentett. A technokrata külsővel éles ellentétben álló fehér megjelenés a női szíveket is megdobogtatta, és ez is jó húzásnak bizonyult, a DS esetében például a vásárlók nem kevesebb, mint 47 százaléka a nők köréből került ki. A Wii egyébként könnyű programozhatósága miatt a fejlesztők kedvence is lett, tavaly az összes konzol közül erre a gépre készült a legtöbb külsős alkalmazás, a mi további piaci felhajtóerőt jelent.