A silent grafikus kártyák nagyon nagy előnye, hogy nincs rajtuk az a forgó-morgó ventilátor és emiatt a hangjukat sem lehet hallani. Normál esetben ez igen jó, a dolgok akkor fordulnak rosszra, ha jön a melegfront.
A passzív hűtésű grafikus kártyák ventilátoros testvérein nem hiába van rajta az a bizonyos pörgő alkatrész, megfordítva, a silent kártyáknak is szükségük van hűtésre, csak a tervezéskor azt gondolták a mérnökök, hogy egy jó szellőző házban nem terhelik a felhasználót még egy ventilátorral. A silent grafikus kártyák hűtőbordái úgy kerültek kialakításra, hogy a házban keringtetett hűvös levegő ugyanúgy elszívja róluk a meleget, mintha saját szélerőművük lenne. Azonban, ha nincs semmi, ami a levegőt keringtetné, akkor egyszerűen nem hajlandók dolgozni. Ez pedig minél melegebb lesz, annál előbb be fog következni.
Ha a szoba hőmérséklete felmegy a téli 20-24 fokról a nyáron szokásos 30 fok fölé, akkor a kártya alkatrészeinek a hőmérséklete is minimum ennyit emelkedik, amivel pont fölé kerülhet annak a szintnek, amit még elviselnek, és a kártya egyszerűen lekapcsol. Ha ilyenkor feljebb visszük a lekapcsolási küszöböt, akkor pedig hamar elérhetjük, hogy tönkre is megy. Tehát, ha amellett döntöttünk, hogy egy silent videókártyát építünk a gépünkbe, akkor ezt csak úgy tegyük, hogy gondoskodunk a zárt számítógépház megfelelő szellőztetéséről. A grafikus kártya közelébe mindenképpen építsünk be egy rendszerhűtő ventilátort, ami kiszívja a meleg levegőt a házból. Aki pedig nem szeretne rendszerhűtőt is építeni a házba, annak azt tudjuk tanácsolni, vásároljon olyan grafikus megjelenítőt, amelyen van hűtőventilátor.