Kell lennie... De a bűnös - hitem szerint - nem az egyedi internetszolgáltató, hanem azok egyesülete, az Internet Szolgáltatók Tanácsa, amely nem egy egyértelmű, automatikus, kijátszhatatlan domainregisztrációt hirdetett meg a döntés megszületését követő órától kezdve, hanem egy bizonytalan, zavaros, sok tekintetben szabályozatlan eljárást, amelyet ráadásul el is tolt egy kicsit időben, hadd váljon végképp kezelhetetlenné a felhalmozott igények révén a probléma.
Hogy miért kellett felhalmozni az igényeket, miért nem folyamatosan érkeztek be azok az ISZT-hez? Gondoljunk csak bele, a szisztéma, amelyet az ISZT megalkotott, azt jelentette, hogy minden névvásárlónak az ötletben rejlő versenyelőnyt meg kell osztania egy potenciális versenytársával... A vállalkozók, akik nem szerettek volna a sorsoláson kisebb eséllyel indulni, óhatatlanul a tenderek reflexe alapján cselekedtek, s az igény beadását az utolsó pillanatra halasztották...
(Vagy hinnünk kell abban, hogy minden regisztrátor tisztességes, régi jó netes, s nem kalandor businessman? Mi mindent elhiszünk, ám az nem hit kérdése, hogy maga a kidolgozott rendszer lehetőséget teremtett a visszaélésre. A regisztrátorok akár tucatnyi barátot, a nagyközönség számára ismeretlen magánszemélyt biztathattak arra, hogy pályázza meg ezt vagy azt a nevet, ha másért nem, hát a versenytárs esélyének rontásáért. Ha nem így volt, akkor tisztességesek a regisztrátorok. De tisztességes-e az a rendszer, amely ezt a megoldást magában kódolja? Tisztességes-e az a szervezet, amely hagyja, hogy tagjaira ilyen gyanú árnyéka vetüljön? Még mielőtt bezárnám a zárójelet, leírom személyes válaszomat: szerintem nem tisztességtelenségből, hanem butaságból, a dolog jelentőségének fel nem ismeréséből, felkészületlenségből követték el, amit elkövettek. Maga a szervezet működése sem felel meg egy ilyen súlyú gazdasági kérdés megfelelő kezelésének, hiszen itt egy húsz ügyféllel rendelkező szolgáltatónak ugyanúgy egy szavazata van, mint egy harminc- vagy ötvenezres ügyfélkört képviselő, többmilliárdos nagyvállalatnak. Csakhogy ebben az esetben az a tisztesség, ha belátja a szervezet alkalmatlanságát egy ilyen horderejű kérdés megoldására, és bedobja a törülközőt.)
De térjünk vissza az utolsó pillanatban beérkezett regisztrációs kérelmekre! A bonyodalmakat fokozta, hogy az ISZT határozatai semmilyen kötelezettséget nem róttak az ISZT tagjaira. Amikor az ISZT kimondta, hogy a március 2-án éjfélig beérkezett igények közül sorsol, nem úgy cselekedett, ahogy illett volna, vagyis hogy kivárja, amíg a regisztrátorokhoz 2-án éjfélig beérkezett igények az ISZT-hez is befutnak, hanem függetlenül attól, hogy a regisztrátoroknál még ezernyi - időben beadott - igény volt, lezárta a mezőnyt... Aki bújt, bújt, aki nem, nem, megyek...
Azt, hogy az ISZT nem a gazdasági értékek mértékének megfelelően cselekszik, a felsorolt ordító baklövések mellett ezer más apró tény is bizonyítja. Egyik vállalkozó sem merné társával szemben megtenni azt, amit az ISZT vállalkozók ezreivel megtett, s úgy véli: megtehetett. Ha van egy szabály (még ha maga az ISZT hozta is), amely március elsején lép életbe, ki engedélyezi a sorsolás március harmadikára tolását? (Tudom: maga az ISZT.) Hogyan jelenhetnek meg az azonnal kiszámítható eredmények március harmadika helyett hivatalosan csak március hatodikán? Mit tesz az ISZT akkor, ha egy szervezet, amely hitelt vett fel mondjuk egy március 15-én nagy hasznot hozó portál elindítására (melyik párt hol gyülekezzen, milyen transzparenst készítsen, stb.), és úgy számolt, hogy a 14 napos kifüggesztés után projektjét március 14-én indíthatja, egyszerűen kártérítésre perli őket, mert a kései kifüggesztéssel a marcius15.hu-ra épített ötletet most már a hajára kenheti... De ne beszéljünk ilyen egyedi ötletről, bármely domainnév esetén egy hét haszontól esett el minden cég! Hogy egy hét nem nagy idő? Ez ugyebár megint konzervatív szemlélet, az internetgazdaságban igenis nagy!
Az ISZT, amely mindmáig abban a szerepben tetszeleg, hogy vigyáz a vállalkozók érdekeire, védi őket a domainbrókerektől és domainkalózoktól, most széttárja a karját: lám-lám, mire vezet a liberalizáció... Csakhogy a jelenlegi helyzet nem a liberalizáció, hanem az ISZT át nem gondolt, felemás és ostoba félmegoldásainak a következménye, mindezt a következő hetekben csupán az ügyvédek népes hada fogja áldani, nekik ugyanis szép summát hoz a most indított perek tömege. Amitől félek, az az, hogy maga az ISZT marad egyedül támadhatatlan, tetteinek elbírálására nehéz paragrafust találni...
Ahogy a klasszikus mondás tartja: amit ez a szervezet elkövetett, az több, mint bűn, az hiba. Ezen azoknak a professzionális internetszolgáltatóknak kellene elgondolkodniuk, akik ezt a szervezetet alkotják, és akik úgy érzik, nem vállalhatnak felelősséget az ISZT-ért, hiszen hiába képviselik ők, a józanul gondolkodók az internetgazdaság nagyobbik felét, a kisebbik fél leszavazta őket... Már bocsánatot kérek, de kötelező a Matáv, az Elender, a Datanet és a többi nagy számára az, hogy egy amatőr módon gondolkodó és a vállalkozók ezreinek érdekeit semmibe vevő szervezetnek tagjává váljon, és tagja maradjon? Érdemes hagyni, hogy ez a káosz visszahulljon minden internetszolgáltató fejére, s erősítse az emberekben az amúgy is meglévő idegenkedést az internettől?
Mi lenne, ha a most induló összes per összes szereplője végre legalább a maga számára megfogalmazná, hogy a jelenlegi bajoknak hol is a forrása?