A Pentium 3, majd Pentium 4 után a Core processzorok uralma érkezett el, ám az elnevezések lassan bonyolodni kezdtek. A Core után következett a Core 2, majd a dupla változat, és ez az átlagos felhasználó szempontjából már nyugodtan nevezhető túlbonyolítottnak.

A gyorsan kegymás után megjelenő technológiai újítások pontos leképezése helyett az Intel egy új, könnyen átlátható rendszert vezet be. Ez a belépőszintű Core i3, a középkategóriás Core 5 és a ma is létező, az ötletadó Core i7, mely a felsőkategóriát jelöli. Ezzel a cég egyszerre két legyet üt, az egyszerű elnevezések mellett a már bevezetett Core márkanevet sem hagyja veszni. A Core i7 meglehetősen jó kritikákat kapott mind a piacon, mind az elemzők körében, hiszen ez az első asztali chip, mely egyszerre sokkal gyorsabb elődjeinél, és ugyanakkor energiatakarékosabb is. Ez utóbbi szempont, különösen a gazdasági válság beköszöntével egyre jobban érdekli a felhasználókat. Az igazság az, hogy ha valaki nem hardcore játékos, akkor egy 2-3 évvel ezelőtti gép is tökéletesen elég számítási kapacitással rendelkezik. Igen ám, de rengeteg áram felhasználásával, márpedig az már most is látszik, hogy a válság végével sem lesz már olcsóbb az energia, csak egyre drágább, országtól és fizetőeszköztől függetlenül, hiszen ez egyszerű statisztikai okokból globális probléma. A Core i7 ilyen oldala tehát még segítheti is az érdeklődés felkeltését.

Az új rendszert nem egy csapásra vezetik be, hanem több lépcsőben, így jövő év elején még sok átfedés lesz, amíg a régebbi processzorok lassan kifogynak a boltokból.