Királyi nyomtatók és fejlesztőeszközök

Zsadányi Pál, 2000. március 22. 14:33
A Triad Kft. tíz éve írta alá az amerikai IDE cég Software through Pictures (StP), X-generációs, integrált, teljes szoftveréletciklusra kiterjedő koncepciójú, akkoriban a piacon versenytárs nélküli szoftverfejlesztő-eszköz magyarországi terjesztéséről szóló szerződését. Kelen András csapatának másik csodafegyverét alkották a hatalmas teljesítményű Delphax nyomtatók, amelyekkel ládaszám lehet sokszorosítani és/vagy intelligensen nyomtatni közszolgáltatói és más, nagy példányszámot és egyedi azonosítót igénylő nyomatokat. Mindkét üzletáguk sikeresen fennmaradt.
Nem kis teljesítmény, hogy egy cég tíz éve ugyanazon a nyomvonalon halad, és el tudja adni a hazai piacnak a legfejlettebb, ezért borsos árú informatikai technológiákat, sőt még az oktatási háttér támogatására is van ereje.

E sorok írója még 1994-ben találkozott - ugyancsak a Béke Szállóban - a Triad StP-erőfeszítéseivel (openX, 1994. február). Akkor bizony nagy merészségnek tűnt tőkeszegény, a nagyvállalatok szétdarabolásától hangos hazánkban egy irtó drága szoftvertechnológia meghonosítása, pedig az akkori magyar informatikai kutatógárda színvonalát tekintve tulajdonképpen nagyon is reális volt. Emlékezzünk csak a Prolog projektre! Nos, a kutatógárda jó része közben kilibbent a bécsi út túloldalára vagy még messzebbre. Voltak azonban, akik vették a merészséget ahhoz, hogy itt maradjanak, ide hozzák el azt a műszaki kultúrát, amelynek környezetében jól érzik magukat. És itthon kezdtek el alkotni. Ez nem a steril kutatások korszakát jelentette, mert abból ma itt nem lehet megélni, inkább a magas tudományos színvonal birtokában végzett alkalmazásfejlesztést, nap mint nap aprópénzre váltható sikerekkel (és persze olykor balsikerekkel) körítve.

A decimális megünneplését a Triad-munkatársak az időközben Aonix névre átkeresztelt cég legújabb fejlesztéseinek ismertetésével "ünnepelték meg", szűk sajtókörben. Ez a termék ugyanis nem a piciny Clipper programokkal lefedhető tömegfeladatok tipikus fejlesztőeszköze, hanem kifejezetten a nagy projektek kiváló minőségű megvalósítására alkalmas szoftverarzenál, viszonylag szűk piaci szegmenssel. A tervezéstől a kódgenerálásig, a későbbi módosítások dajkálásáig minden mozzanatot lefed. Nem véletlen, hogy már erre épülő nemzetközi szabvány is létezik, amelyet többek között éppen a hazai StP-kultúra kialakulása folytán lehetett honosítani. Ez az ISO/MSZ 12207-es szabvány, amely a szoftverek életciklusára és minőségére vonatkozó szabályokat és paramétereket definiálja.

A most bejelentett, a hazai piacra is bevezetésre kerülő Aonix/StP termék az Architektúra Központú Fejlesztés névre hallgat. Lényegében a manapság terjedő scripting és varázslótechnikák legoptimálisabb kombinációját jelenti. A feladat megoldását alapvetően befolyásolja a rendszerterv, amelyhez mindig vissza lehet térni, ha probléma jelentkezik a rendszer működésében. A végleges megoldás kódját a rendszertervtől elkülönítetten fejleszthető megoldási sémákból generálja a szoftvercsomag. Ezeknek a kódsablonoknak a belövésére kell sok munkát fordítani (belakjuk a szoftvert), ha nem hozható ki az alkalmazás a meglévő halmazból építkezve. Becslések szerint ezzel, a terv és a kódgenerálás közé beépülő új szoftverréteggel az algoritmusok 30-70 százalékának kódját lehet automatikusan generáltatni, ami a működő rendszernek mindjárt a fejlesztések elején stabil gerincet ad. A módszer egyben rengeteg fejlesztői kapacitást takarít meg. A rendszertervbe nem keverednek bele az implementációs részletek, a kevesebb belövendő kód révén pedig a hibák száma jelentősen csökkenhet. A használt scriptnyelv igen gyorsan megtanulható. A szemléletes WYSIWYG fejlesztői interfész tovább javítja a munka termelékenységét. Az új StP-utóddal ezért néhány fős, de természetesen jól felkészült fejlesztőcsapatok elképesztő sebességgel képesek informatikai alkalmazói rendszereket készíteni. A terméknek megkérik az árát, de megéri. Más konkurens eszközök ugyan olcsóbbak, azonban közel sem biztosítanak akkora kényelmet és biztonságot a fejlesztésben, mint az Aonix terméke, úgyhogy a "takarékos" vevőnek végül többe kerül a leves, mint a hús.

Ami a Triad Kft. szoftverfejlesztési profilját illeti, az kicsit bővült az IDE/StP szerződés óta. Az egyik legjelentősebb mozzanat a Forte Software technológiáinak felvétele volt fejlesztői eszköztárukba. A Forte az internetes korunkban annyira fontos új technológiákat kezdett el fejleszteni, hogy egyszer csak a Sun cég rátenyerelt, és felvásárolta. Most a Forte Fusiont a Sun Java-technológiáival párosítva az elektronikus kereskedelem jövőjét meghatározó technológiákat hoznak együtt a piacra.

A Triad Kft., legnagyobb meglepetésemre, a világhálón nem csillog ennyire, pedig jobban tenné. Persze nem az egyetlen hazai cég, amely még nem építette be munkamenetébe kellőképpen a netet. Egy hálószem addig ugyanis nem él, amíg nem lesz nélkülözhetetlen a cég munkatársainak munkájához is.