Az első tesztek tanúbizonysága szerint a az új iPod Nano kamerája egyszerűen szólva pocsék. Felmerül a kérdés, érdemes-e ilyen élesen fogalmazni, hiszen egy multimédia lejátszó extra szolgáltatásáról beszélünk. Ebben az értelemben nem is érdemes értékelni a kameraegységet, ám Steve Jobs hosszú idő után első személyes termékbemutatóján a Flip Mino ellenfeleként emlegette a készüléket. Ez pedig olyan vásárlói elvárásokat támaszthat, melyeket nem képes beteljesíteni az új iPod. Már a bemutató során feltűnt, hogy Jobs nem erőltette a műszaki adatokat, mint például a felbontás, vagy éppen a képfrissítés kérdését, az optika pedig gyakorlatilag szóba sem került. Nem csak a VGA-t idéző felbontással van azonban gond. A kameraegység jóval alulmúlja a cég saját iPhone 3GS modelljének egyébként nem éppen bajnok minőségét is. A kép nem stabil, pixelesedik és könnyen beég, a beépített mikrofon nagyon hamar betorzít. A cég sajnos a mobiltelefon gyártók útját választotta, hiszen ott is megfigyelhető, hogy nem is igazán a felbontással van gond, a néhány évvel ezelőtti 2 megapixeles beépített kamerák sokkal jobb képet adnak, mint mai azonos pixelszámú társaik. Az összképhez hozzátartozik, hogy időközben a YouTube is fejlődik, a HQ képminőség mellett ma már a HD is megjelent a videós portálon. Az Apple az olcsó tucatkamera hiányosságait érdekes szoftveres megoldásokkal próbálja elkendőzni. A felvételekhez valóban érdekes, ám könnyen megunható effekteket használhatunk, kezdve a kiborg, régi film, kaleidoszkóp, és egyéb sémáktól egészen a negatív, vagy éppen hőkamerára hasonlító  effektusokig. A gond tehát nem is a kamera gyengesége, hanem a marketing körítés. Aki egy elfogadható árú, kellemes médialejátszót szeretne egy kis extrával, annak ajánlható az új iPod Nano, ám aki napi használatra keres minikamerát akár csak a hagyományos YouTube felbontáshoz szabott képminőséggel, az kerülje el ezt a modellt, illetve válasszon mellé egy jóval olcsóbb, és jobb képet biztosító készüléket.