A Leica soha nem rettent vissza az újításoktól, így 1954-ben a kisfilmes formátumot létrehozó vállalat elkészítette első cserélhető M bajonettes objektívekkel szerelt gépét. Az azóta is gyártásban levő M sorozat híres darabját több mint tíz évig, egészen 1966-ig gyártották, és az eltelt időben több mint 215 ezer darabot adtak el belőle. A Minox úgy döntött, hogy ezt a gépet hozza vissza, ám jelentősen megváltoztatva. Az egyik legfontosabb különbség, hogy a gép mérete töredékére csökkent, igen apró kompakt lett belőle, mérete mindössze 74mm x 47mm x 44mm. A másik természetesen digitális mivolta, vagyis a Minox változat egy nem túl modern 3,2 megapixeles szenzorra épül, melyből interpolálással akár 5 megapixeles felbontás is kierőszakolható. A stílusjegyek mind megtalálhatók a fehér apróságon, még a Leica kör alakú piros emblémájára emlékeztető foltot is rácsempészték az 5.0 megapixel felirat képében. A gép kis mérete mellett is meglepően apró LCD megjelenítőt kapott, az olcsó egység mindössze 1,5 inches, vagyis nem nagyobb, mint 3,8 centiméteres átmérővel rendelkezik. Az új fehér gép is DCC 5 névre hallgat, és egyértelműen azokat a felhasználókat célozza meg, akik kedvelik a Leica retro imázsát, ám például az új M9-es jóval egymillió forint fölötti ára elriasztja őket az eredeti gyártmányok megvásárlásától. A műszaki tartalom ugyan nem a legmodernebb, hiszen a maximális memóriakapacitás külső kártyával is csak 4 GB lehet, vagy éppen a videó felbontása a több mint elavult 320x240 pixel, ám az árcímke mindenképpen jóval kedvezőbb lesz. A külső fontosságát az is külön hangsúlyozza, hogy a fehér és fekete modellek mellett a cég egy különleges aranyozott változatot is kínál.