Több hasonló kezdeményezés után most eredeti formában, vágatlanul megtekinthetjük az 1931-1943 közötti összes filmhíradót. Az oldalon összesen 63 órányi anyagot és 5183 filmhírt találhatunk a régi idők Magyar Világhíradójából rákereshető formában, köztük a legelső hangos híradót.
Ez az első alkalom, hogy egy korszak filmhíradói szakértői válogatás nélkül, teljes egészében az érdeklődők elé kerülnek. Úgy, hogy azokat a közönség kommentálhatja, kulcsszavazhatja, rendezheti és felhasználhatja saját blogjához vagy iskolai prezentációjához. A Magyar Nemzeti Filmarchívum 2005-ben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával digitalizálta gyűjteményének egy részét. 115 játékfilm mellett az 1931-es első hangos filmhíradótól kezdve 1943-ig 597 darab filmhíradót digitalizáltak a szakemberek. A digitális kópiák ezután a NAVA külön gyűjteményébe kerültek. Tavaly, a 77 filmajándék elnevezésű akció sikere nyomán határozták el, hogy a Filmarchívumban őrzött és felújított filmhíradókat is hasonló, felhasználóbarát módon teszik elérhetővé.
Az oldal készítői szerint múltunk dokumentumai a jelen kultúrájának építőkövei. A kulturális építkezés pedig akkor sikeres, ha mindenki hozzáfér az építőelemekhez és ha élénk, tényszerű párbeszéd alakul ki az értelmezések között. Vannak, akik szerint ezek a dokumentumok hamisak, torzítják a valóságot. Szerintük minden ilyen dokumentum reprezentáció. Nem lehet független a kortól, amelyben született. És nem független a közreadó szándékától sem. A filmhíradó nem olvasható tankönyvként, inkább lenyomatát adja a kornak. Mint archívum nem tehetnek mást: megőrzik, ami ránk maradt, közben pedig lehetőséget biztosítanak az utódoknak arra, hogy értékeljék mindazt, amit mondani akartak magukról az elődök. És végül egy tömör krédó a Navától: „Egy archívum nem ítélkezik”.