Ahogy életünkben igen fontos kapaszkodó sok téren a megszokás, éppen annyira szükség van az újításra is, legalábbis ehhez hasonló gondolatokkal szellőzettek meg egy teljesen új DSLR koncepciót. A tükörreflexes gépek gyakorlatilag a hagyományos kazettás, vagy tekercsben árult filmmel működő gépek mintájára épülnek a mai napig. Ez annak ellenére igaz, hogy a korábban a celluloidról a digitális formátumra történő áttérést valóban segítette a nagyon hasonló gépváz felépítés, ám mára már talán megérett az idő a változtatásra. Amikor 1986-abn a Nikon előállt egy DSLR prototípussal, majd 1991-ben a Kodak a legelső kereskedelmi forgalomban is széleskörűen elérhető modellel, a DCS-100-assal, akkor még teljesen magától értetődő volt a hagyományos forma követése, hiszen a gép valójában egy módosított kisfilmes Nikon F3-as vázra épült. Az akkor nem kevesebb mint 30 ezer dollárért 1,3 megapixeles felbontást kínáló gép utódjai azonban lassan terjedni kezdtek, és mára megszületett szinte minden gyártó kínálatában legalább egy elérhető modell is.

A többi területen, például a filmkamerák esetében látványosan új kameratestek jelentek meg, gondoljunk csak a szinte egyetlen markolatra emlékeztető, fekvő, álló, vagy éppen mobiltelefonra hasonlító felépítésű úgynevezett YouTube kamerákra. A DSLR-ek világát eddig teljesen elkerülte a változás, mely előbb utóbb elékerülhetetlen lesz. Ehhez a változáshoz dobott fel egy formatervet, inkább vitaindítóként, mint megvalósítandó tervként egy formatervező. A Nova nevű koncepcióval Erin Fong ált elő, aki egy olyan gépet álmodott meg, melynek dupla markolatán helyezkedik le a vezérlőgombok jó része. Tény, hogy a hagyományos felépítésnek mechanikai és kényelmi, valamint kompatibilitási okai is vannak, de az elkerülhetetlen változás megérkezéséig legalábbis érdekes gondolatkísérlet a játék egy-egy új formával.