Egyértelmű kudarcot a New York-i és Chicago-i üzletek bezárása jelent, mivel ezzel a lépéssel nem marad több márkaboltja a cégnek az Egyesült Államokban. Pedig amikor Olli-Pekka Kallasvuo 2006-ban a Nokia élére állt, kiemelt fontosságú célként nevezte meg az amerikai piacon való terjeszkedést. Azóta azonban ennek éppen az ellenkezője történt, és a világpiac 40 százalékát birtokló finn gyártó részesedése 10 százalék alá esett vissza a tengerentúlon. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az Apple iPhone és a RIM Blackberry mobilok tarolása odaát volt a legerőteljesebb, ugyanakkor a Nokiának valamiért nem mindig sikerült előnyös üzleteket kötnie a mobilszolgáltatókkal, így sok amúgy versenyképes készüléke csak kártyafüggetlenül és jó drágán kapható az országban.

A Nokia legfőbb problémája az, hogy éppen a kulcsfontosságú, valódi hasznot hozó okostelefonok terén veszíti el korábbi előnyös pozícióit a konkurencia javára. Sokatmondó adat, hogy a mobilszférában alig 2 éve jelenlévő, jóval kevesebb készüléket értékesítő Apple a harmadik negyedévben több nyereségre tett szert az iPhone-okból, mint a Nokia összes eladott mobiljából. A Nokia az utóbbi időben 12 fényűző márkaboltot nyitott a világ több pontján, nyilvánvalóan az Apple 2001-es kezdeményezésének mintájára. Elemzők szerint a bezárás oka egyértelmű, a boltok jóval több pénzt visznek, mint amennyit a konyhára hoznak a vállalat számára. John Strand, a dán Strand Consult tanácsadó cég igazgatója szerint az üzletek megnyitása eleve tévedés volt, méghozzá marketingszempontból. Az ilyen boltok ugyanis a divattermékekhez valók, amilyen a mobiloknál az iPhone, a Nokia mobiljait viszont többnyire nem divatból vásárolják az emberek, hanem mert megbízható minőségűnek tartják vagy hiszik őket.