A VPN segítségével olyan védett csatornák építhetők ki az interneten keresztül, amelyek adatforgalmát csak a rendszer két végpontján található számítógépek látják. Ezt a technológiát használják például azok a vállalatok, amelyeknél fontos, hogy a távmunkában dolgozó munkatársak kívülről, védett csatornán keresztül érjék el a belső hálózatot.

 Kínából gyakran a YouTube, a Twitter és a Facebook közösségi portál sem érhető el, ezért a felhasználók ingyenes proxy szervereken keresztül próbálják megnyitni a szűrt tartalmakat. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kínai internetezők nem a saját IP-címükön keresztül csatlakoznak a kívánt oldalakhoz, hanem egy másik gépen, azaz a proxy szerveren keresztül. Ezekkel viszont olyannyira csökkenhet a kapcsolat sebessége, hogy például a YouTube videók helyett mindössze a szöveges állományok érhetők el.

 A tartalomszűrés szigorításával a VPN-szerverek is egyre népszerűbbek lettek. A fizetős szolgáltatás lényege, hogy a kínai netező egy Kínán kívüli, "szabad" internetkapcsolattal rendelkező géphez csatlakozik, tehát olyannak látja a netet, mintha a VPN-szerver helyéről szörfölne. Ezt a megoldást elsősorban a Kínában élő külföldiek használják, akik vagy egy fizetős szolgáltatáshoz, vagy valamelyik otthoni ismerősük, esetleg munkáltatójuk rendszeréhez kapcsolódnak.

 A külföldi szakemberek tapasztalatai szerint a kínai kormány csak ritkán lép fel a VPN-szerverek üzemeltetői ellen, nem csupán azért mert viszonylag még kevesen használják ezeket, hanem azért sem mert kínai állampolgároknak külföldön is érvényes hitelkártya nélkül szinte lehetetlen elérniük a fizetős szolgáltatásokat.