A Westmere-EP lapkák az elmúlt évben bevezetett négymagos Nehalem-EP Xeon 5500 processzorok utódjai, amelyeket az Intel közel egy évvel ezelőtt (2009 március végén) bocsátott ki. Ezek a nagy teljesítményű és energiatakarékos processzorok lehetővé tették, hogy az Intel növelje piaci részesedését a szerverszegmensben. A Westmere processzorok a 45 nm-es Nehalem lapkák 32 nm-es méretcsökkentett változatai némi architektúra-növekményekekkel a magban és azon kívül, valamint néhány új utasítással (az adatok titkosítását támogatják).

A magok és a lapka maximális órajelét úgy határozták meg, hogy a lapkák hőtermelése ne haladja meg a négymagos Nehalem hőtermelését (130 W TDP). A 32 nm-es technológiának köszönhetően a hatmagos Westmere-EP lapkák sebessége hasonló a 45 nm-es, négymagos Nehalem lapkákéhoz, annak ellenére, hogy több mint 50%-kal több tranzisztort tartalmaz. A Westmere-EP lapkák kettővel több magot és 4 MB-tal nagyobb L3 gyorsítótárat foglalnak magukba (Nehalem-EP: 8 MB L3, Westmere-EP: 12 MB L3). Az Intel megerősítette, hogy a Westmere-EP lapkák támogatják a Turbo Boost technológiát, amely megengedi a CPU magok sebességének növelését a terhelés függvényében, valamint a tétlen magok és magon kívüli részek kikapcsolását (feszültségmentesítését).

Az Intel még nem hozta nyilvánosságra a bejelentésre kerülő egyes SKU-k specifikációját, vagyis azt, hogy az egyes változatok milyen gyors órajellel működnek, mekkora L3 gyorsítótárat és hány magot kezelnek. A lapkagyártó óriás a processzorok árát csak március közepén a hivatalos bejelentésükkel egyidőben bocsátja ki.

A 240 mm2 területű hatmagos Westmere-EP lapkára 1,17 milliárd tranzisztort integráltak. A mellékelt képen látható, hogy a lapka két félrészből áll, amelyek egyenként 3-3 magot tartalmaznak. A magok saját órajelsebességgel és tápegységgel működnek. A Westmere lapkán az L3 gyorsítótár és a memóriavezérlő régiók - az Intel „magon kívüli” területnek hívja - el vannak határolva a magoktól és külön energiakapuk gondoskodnak ezek tápfeszültség ellátásáról.

Az Intel a Nehalem lapkákkal vezette be az energiakapu fogalmát. Ezek olyan FET tranzisztorok, amelyek lekapcsolják azon magok tápfeszültségét, melyeket a processzor éppen nem használ, vagyis tétlenek. Az Intel a Westmere családdal a magok mellett már a magokon kívüli részt is „kapuzza” (be- és kikapcsolja).

A Westmere-EP lapkák magukba foglalják az Intel HyperThreading technológiát, a „szimultán multithreading” (egyidejűleg több szál) egy változatát, amely minden fizikai magot két virtuális magra oszt fel, melyeket az operációs rendszer két külön magként kezel. A hatmagos Westmere-EP lapkákon egyidejűleg 12 programszál futtatható. A tervezők a Westmere processzorokba beépítették az új „criptographic” utasításokat, amelyek az AES (Advanced Encryption Standard) algoritmust  - titkosítást kódol és dekódol - valósítják meg.

A Westmere-EP lapkák másik újdonsága, hogy a beágyazott memóriavezérlők a szabványos (1,5 V-os) DDR3 memória mellett támogatják az alacsony feszültségű DDR3 főmemóriát is, amelyek 1,35 V tápfeszültséget használnak: a felhasználók 20%-kal kevesebb energiát fogyasztanak, amikor az alacsony feszültségű komponenseket használják.

A kétprocesszoros szerverekben és munkaállomásokban használható Westmere-EP lapkák valószínűleg Xeon 56xx modellszámmal kerülnek piacra.

Az új Intel hatmagos Westmere-EP lapkákat Randy Mooney az Intel Labs I/O kutatásokért felelős igazgatója mutatja be. Ezek a processzorok két nagy sebességű QPI csatornát tartalmaznak, amelyek közül az egyikkel másik CPU lapkához, a másikkal a számítógép többi részéhez csatlakozhatnak. A közvetlen csatorna a korábbi megoldások 150 wattja helyett csak 11 watt energiát fogyaszt. Ennél sokkal jelentősebb, hogy alvó módban ez az összeköttetés a hagyományos kapcsolat energiájának csak a 7%-át igényli