A bróker, kereskedjen akár értékpapírral, devizával, gabonával vagy éppenséggel domainnévvel, nem tulajdonosa kereskedelme tárgyának. Ez a lényege. Közvetít az eladó és a vevő között, de ő nem vásárolja meg az árucikket. Munkájáért nem a tőkehasznot fölözi le, hanem némi jutalékot szed. De akkor ki fölözi le azt a zsíros hasznot, amelyet amorális módszerekkel húznak ki a sarokba szorított vevő zsebéből? No, ezek a spekulánsok! ők azok, akik saját zsebre, saját zsebből és saját kockázatra bevásárolnak mindenféle földi jóból, majd megpróbálnak rajta "ronda nagy haszonnal" túladni.
Próbáljuk meg megnézni ezt egy másik, már ismertebb jószág piaci működésén keresztül. Ehhez egy olyan árucikket kell keresnünk, amely tulajdonságaiban hasonlít a domainnévhez. Kézenfekvő az ingatlanok példája, hiszen az ingatlan sem korlátlan számban áll rendelkezésre, jelenleg a Föld felszínére szűkíthető a kör, és erősen korlátozott a helyettesíthetősége is, hiszen ha beleszerettem egy adott pasaréti ingatlanba, de az épp nem eladó, bizony nem akármivel tudom helyettesíteni.
A domainneveknek is határt szab néhány tucat betű, szám és írásjel matematikailag véges kombinációja, valamint helyettesíthetőségük is korlátozott, s nem egyenértékű. Ugyanis ha már egy szemtelen spekuláns lefoglalta a repjegy.hu nevet, pedig pont erre lenne szükségem, vagy kifizetem neki azt a szégyentelenül hatalmas összeget, vagy beérem a repulojegy.hu névvel, amely nem annyira jó, de használható, és nem került egy vagyonba.
Miután megegyeztünk abban, hogy modellként használjuk az ingatlanok piacát, nézzük meg, mit is csinál ott egy telekspekuláns és egy ingatlanközvetítő. A spekuláns, miközben a szeme sem áll jól, kinézi azokat az ingatlanokat, amelyekben nagy jövőt lát: autópályát, benzinkutat, bevásárlóközpontot vagy miniszterelnöki rezidenciát. Amint ezeket kiszúrta, nem átallja meg is vásárolni azokat. Belefektet néhány milliócskát, tízmilliócskát, esetleg százmilliócskát, és vár. Miközben várakozik, elmegy az ingatlanközvetítőhöz, akit megbíz azzal, hogy vevőt találjon ingatlanára.
Mi az érdeke ekkor az ingatlanközvetítőnek? Hogy busás haszonnal adja tovább az ingatlant, mert akkor az ő jutaléka is nagyobb? Nem. Az elsődleges érdeke az, hogy egyáltalán vevőt találjon, olyan áron, amelyen még hajlandó a spekuláns üzletet kötni. A brókernek tehát az az igazi érdeke, hogy létrejöjjön az üzlet. A bróker nem megtéveszt, nem csőbe húz, és nem átver, hiszen nem ő, hanem a spekuláns nyúlta le a mi orrunk elől az áruházlánc által is kinézett telket.
És tegyük hozzá, hogy a bróker számára majdnem mindegy, hogy ronda vagy kevésbé ronda nagy hasznot ér el a spekuláns, díja nem változik lényegesen. Számára a lényeges különbség az, hogy van vagy nincs jutaléka.
Mondhatjuk persze, hogy a telekspekuláns amorális, pofátlan és gusztustalan. Ettől azonban még az ingatlanközvetítő munkájára szükség van! De továbbmegyek: bár mértékkel, a spekulánsokra is...
Nézzünk bele egy kicsit a spekulánsok közgazdasági értelmébe és lelki életébe. A gazdasági életben van egy olyan, kézzel nem megragadható dolog, ami bizony sok pénzbe kerül, és a spekuláns igazából ezzel kereskedik: a kockázat. ő felvállalja a kockázatot, hogy esetleg az általa megvásárolt ingatlan, domainnév, értékpapír vagy libatoll a sánta kutyának sem kell majd, így pénze abban rohad, ahelyett, hogy biztonságos kis diszkontkincstárjegyben csücsülne. Ha viszont egyszer túlad a tulajdonán, azt busás haszonnal kívánja megtenni, elismertetve ezzel bátorságát, amellyel az üzletbe belevágott.
Nézzük most meg józanul azt a sok lefoglalt domainnevet: vajon hány néven tudnak majd azzal a sokat szidott és irigyelt zsíros haszonnal túladni? Tippeljünk! Kettőn? Hárman? Hú, ott egy bátor tippelő, szerinte talán tízen is. Hiszen a domainnevek, az ingatlanokhoz hasonlóan, ha korlátozottan is, de helyettesíthetők, vagy ha nem, nagy valószínűséggel "elperelhetők". Amíg azonban nem tud megszabadulni domainspekulánsunk a domainnevétől, addig folyamatosan perkálja le a fenntartási költségeket, és ül a befektetésében egyre nagyobb pénzösszege. Felvállalta a kockázatot, és most rágja a körmét.
Lépjünk túl azonban a közgazdasági érvelésen, azt úgyis sokan üres fecsegésnek tartják, nézzük meg inkább a lélektani vonatkozásokat. Vajon miért várjuk el abban a világban, ahol vannak ingatlanspekulánsok, devizaspekulánsok és jegyüzérek, hogy domainspekulánsok ne legyenek? A jegyüzérben majd esetleg feltámad egy felsőbbrendű morális érzék, és visszalép a mozijegy.hu bejegyeztetésétől? Ugye valószínű, hogy nem. Hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy mégse virágozzék az etikátlan spekuláció, már kitalálták jóval korábban, nem a domainnevek liberalizációja hozta először felszínre ezt a problémát. Szabályozni kell a területet. Az embereket nem tudjuk, hát a mozgásterüket kell.
Tudom persze, hogy a periódusos rendszer jó néhány elemének le kell még folynia a Tiszán és a Dunán, amíg a domainnevek piacán helyére kerül a bróker, a spekuláns fogalma, s működni fog egy tisztes piac, ahol ha valaki igényelt egy domainnevet, de mégsem jött be a vállalkozása, nyugodt lelkiismerettel keresheti meg a brókert, aki segít megtalálni azt a vevőt, aki tud mit kezdeni azzal a domainnel. De ha már most, csírájában próbáljuk megakadályozni ezt, a vadhajtások metszegetése közben levágva növénykénket is, igencsak sokára fog lombot ereszteni a magyar internetvállalkozások fája.
Berényi Anna