A memrisztorok ötletét még 1971-ben vetette föl Leon Chua professzor, azonban a gyakorlati megvalósításra csak most került sor – Chua a hír kapcsán örömét fejezte ki, amiért az áttörésre még az ő életében sor került. A mostani számítógépekben és egyéb elektronikai eszközökben a processzorok mellett különálló memóriacsipekre van szükség, ami nemcsak bonyolítja a működést, de egyúttal a teljesítményt is jelentősen korlátozza. Az egyszerre processzorként és memóriaként működő csipek gyártását lehetővé tevő memrisztorok egyfajta emlékező tranzisztorokként működnek, azaz képesek megjegyezni, hogy előzőleg milyen elektromos töltés haladt át rajtuk. Stan Williams professzor, a HP kutató-mérnöke a BBC-nek elmondta, hogy az új technológia segítségével a jövőben lehetséges lesz az emberi agyhoz hasonló számítógépeket építeni. A Michigan-i Egyetem kutatóinak korábban már sikerült memrisztorok segítségével szimulálniuk az idegsejtek szinaptikus tevékenységét.

A memrisztorok másik hatalmas előnye az, hogy segítségükkel, a hagyományos szilícium csipekkel ellentétben, a mimiatürizálásnak gyakorlatilag nincsen alsó határa, mivel a komponensek atomi vastagságú rétegekben elhelyezve, tetszés szerinti mennyiségben megsokszorozhatók egyetlen lapkán. Williams a sajtónak be is mutatott egy olyan kezdeti prototípust, amelyen 3 nanométeres komponensek is találhatók – a jelenlegi processzoroknál az elméleti kicsinyítési határ 22 nanométer. A professzor a BBC-nek nyilatkozva elmondta, hogy közvetlen céljuk a flash-nél jóval nagyobb kapacitású memóriaeszközök gyártása, amelyekkel ma elképzelhetetlen mértékben növelhető a különféle elektronikai eszközök számára biztosított tárhely nagysága. Konkrét termékekről természetesen egyelőre sem Williams, sem a HP nem nyilatkozott.