A kiállításon bemutatják a számítógépes játékok „ősi” relikviáit: a konzolokat és a személyi számítógépeket. A látogatók bepillantást nyerhetnek a játék közösségi tereibe, a nyolcvanas évek gyerekszobájába, valamint a kilencvenes évek csillogó-villogó játéktermébe is.

Szórakozva ismerhető meg az informatikatörténet egy olyan szelete, amely a kultúrára is hatást gyakorolt. A játékipar mára "Új Hollywood" lett, s a leghíresebb játékok figuráit - a tömegkultúra ikonjaiként - a street-art művészeinek köszönhetően a nagyvárosok terein láthatjuk viszont.

Az Űrhódító című kiállításon visszaköszönnek a korai házi számítógépek, így a legendás Commodore márka több terméke, a C64, vagy a PET, a Videoton házi számítógépe, láthatók és kipróbálhatók játéktermi automaták és otthoni konzolok, kisebb elektronikus játékok. A játékok divatot is teremtettek, így természetesen helyet kaptak a kiállításban a divatcikkek, dizájntárgyak.

Nishikado japán programozó Space Invaders című kultuszprogramja 1978-ban hódította meg a világot: először a játéktermek sajátos szubkultúráját, majd az otthoni számítógépek révén a családokat, elsősorban a fiatalokat. A Space Invaders minden gépkategóriában sikeres lett, a „kvarcjátéktól” a mobiltelefonig, s tartós sikere ihletőnek bizonyult: jellegzetes figurái még a popkultúrába, a divatba, a képzőművészetbe is beszüremlettek. Magyarországon a Videoton TV Computerre „klónozták” e népszerű játékot Űrhódító néven, így a világhírű játék hazai színezetet is kapott.

A kiállításban is bemutatott videojátékok (konzolok) az 1970-es évek közepe óta a számítógépipar sikeres termékei, melyeket a személyi számítógépek sem tudtak kiszorítani a piacról. Az olyan – egész termékcsaládot alkotó – típusok, mint a Sony Playstation, valójában digitális, elektronikus célszámítógépek, kiváló grafikai és zenei képességekkel, széles szoftverválasztékkal. Folyamatos megújulásukkal a fiatal vásárlókért vetélkedő PC-gyártóknak is ösztönzést adnak.

 A szintén látható játéktermi automaták, az ún. Arcade gépek a hetvenes évek óta az otthoni konzolok előfutárai, a később otthon is kipróbálható játékok általában Arcade platformokon jelentek meg.

E nagyobb méretű játék célszámítógépek elődei a Tivoli játékok (például a múlt századelő golyós-rugós mechanikus játékai, ezek nyomán a flipperek és az egyszerű nyerőgépek („félkarú rablók”). A kiforrott Arcade variánsoknál a szerencsetényező helyett az ügyességé és a logikai képességeké a főszerep, ezekkel pénzt nyerni nem lehet, a játék valódi öncélú élmény, önmagáért az élvezetért történik.