A Pirate Bay története az első jelentős jogi lépések óta gyakorlatilag a folyamatos menekülésről szól. A nagy kiadók és filmstúdiók masszív jogi háttérrel, költséget nem kímélve mentek neki a kezdeményezésnek, és sikerült is elérniük, hogy először Svédországból, majd Ukrajnából, Hollandiából és Németországból is kiűzzék a torrentoldal szervereit. A gondot mára nem is a valós jogi helyzet, vagy az elvi kérdések jelentik, hanem egyszerűen a jog eszközével történő fenyegetés. A kiadók, stúdiók az utolsó néhány szolgáltatót már nem jogi úton, hanem egyszerű fenyegetéssel vették rá a Pirate Bay kitiltására. Egy bizonyos perméret és idő után ugyanis szinte mindegy, hogy nyernek-e szolgáltatók, vagy döntetlenre hozzák ki az eljárást, mert belerokkannak a perköltségekbe.

Éppen ez adhatta az egyébként a közhiedelemmel ellentétben a Pirate Bay-től teljesen független, a legutóbbi svéd választásokon 7 százalék fölötti eredményt elért kalózpártnak azt az ötletet, hogy saját védelmébe vegye a torrentoldalt. A parlament épülete ugyanis a nálunk is állandóan témát adó mentelemi jog és a diplomáciai védelem valamilyen elegyét biztosítaná a Pirate Bay számára. Az ügy mind belpolitikailag, mind nemzetközi szinten érdekes, hiszen akár nemzetközi bonyodalom is kialakulhat a terv megvalósulása esetén Svédország és az USA között. Mindeközben a kalózpárt nem csak a parlamenti védelemmel trükközik, határozott véleményük is van az ügyről. Érvelésük szerint az internet szabadsága alapjog, így nem korlátozható, sőt parlamenti védelem illeti meg, és ez a gondolat nem is olyan idegen Észak-Európában, hiszen Finnországban a napokban tették állampolgári joggá az internet-hozzáférést.