A The Times tulajdonosa először a hirdetés alapú, vagyis a ma is többé kevésbé működő rendszert támogatta, majd látva a remélt bevételek elmaradását, éles váltással a fizetős modellre tért át. A hónap elejétől 1 fontos előfizetéssel megtekinthető újság igazi kísérleti szerepet tölt be, hiszen sokan támogatják, még többen ellenzik ezt a modellt. A támogatók érvelése szerint a minőségi újságírást nem lehet megfinanszírozni a lanyha reklámbevételekből, különösen sokba kerülnek a hosszabb összeállítások, vagy a tényfeltáró riportok, oknyomozó cikkek, melyek akár hónapok munkáját sűrítik egyetlen cikkbe. Az ellenzők szerint azonban az internetes közösség olyannyira megszokta, hogy ingyen kapja az online újságot, hogy csípőből, mérlegelés nélkül utasítja el, hogy bármennyit is fizessen a tartalomért. A hónap eleje óta fizető The Times online kiadása most vont először mérleget, és bár a számok látványosak, nem egészen beszélnek magukért. A 67 százalékos csökkenés drámai,. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy már öt héttel korábban csak regisztrációval, ám akkor még ingyenesen lehetett hozzájutni a tartalomhoz, és már ekkor elpárolgott az olvasóréteg 58 százaléka, a 67 százalék a maradékot tekinti 100 százaléknak. Az így még bombasztikusabb adatok azonban kicsit jobban belegondolva nem igazán meglepőek. Tény, hogy jóval kevesebben hajlandóak 30 napi hozzáférésért 1 fontot, (később ugyanezért az összegért már csak egynapi előfizetés jár majd), egyhétnyi olvasásért  pedig 2 fontot fizetni, ám ez tiszta bevétel a kiadónak. Az is magfontolandó, hogy sokan a szinte teljes leépülést jósolták, ez pedig nem következett be, igaz, most még harmincad összeget kell fizetni a bevezető időszak alatt. Olyan egyenlet ez tehát az első adatok ellenére, melyben túl sok az ismeretlen, a modell igazi életképessége, vagy éppen elbukása talán csak az év vége felé derül ki.