A rendelkezésünkre bocsájtott készülék a Samsung 2010-es prémium LED TV sorozatának (amelybe a 7000, 8000 és 9000 jelzésű modellek tartoznak) a szerényebb, 7-es sorszámú darabja, amelyből hiányzik a nagytestvérek néhány extra funkciója (pl. a távirányítóba épített LCD kijelző), de talán pont ezért a „még megfizethető” kategóriába esik, már amennyire a kb. 480 ezer forintos ár annak tekinthető. Ebben a kategóriában a Full HD felbontás (1920×1080 képpont) szinte már természetesnek mondható, ami itt újdonságnak számít, az a készülék kompatibilitása a különféle 3D szabványokkal, úgymint HD-Ready, Full HD, Blu-ray 3D stb. További érdekesség a Samsung által szabadalmaztatott 3D processzor, amit szintén beépítettek a tévébe, és amely képes a 2D-s anyagokat valós időben 3D-re konvertálni, több-kevesebb sikerrel. A térhatás érzete egyébként minden esetben a régóta ismert, sztereoszkopikus elven alapul, vagyis azon, hogy a néző két szemébe más-más tartalom jut el (ugyanaz a kép eltérő szögből), ezáltal érzékeli a 3D képet. A képernyő a másodperc tört része alatt felváltva jeleníti meg a bal és jobb szem számára a képet, miközben vele szinkronban az aktív szemüveg kitakarja egyszer az egyik, másszor a másik szem előtti képet. Így amíg a tévé a jobb szemnek jeleníti meg a képet, addig a szemüveg a bal szemet takarja el, és ugyanígy fordítva. A tévé 60-60 képkockát jelenít meg másodpercenként mindkét szemnek, vagyis összesen 120 képkockát. Ez elméletileg biztosítja a villogásmentes mozgókép érzetét, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy erősen megközelíti azt.

Multimédiás képességekkel is alaposan felszerelték a tévét. A menüben bóklászva többek között Skype, Youtube és Twitter alkalmazásokat találtunk, továbbá egy médialejátszót, illetve egy műsorrögzítő programot, amivel a digitális sugárzású adások (DVB-T) felvételére van lehetőség. Ez a funkció várhatóan egyre kedveltebb lesz, hiszen amióta jelentősen megemelték a hazai digitális sugárzás teljesítményét, azóta lényegesen több helyen foghatók a jó minőségű digitális adások, köztük néhány ingyenes HD csatornával. A rögzíteni kívánt műsorokat USB porton keresztül lehet pendrive-ra vagy külső HDD-re menteni, de ügyeljünk az elegendő tárhelyre, hiszen egy 2 GB-os pendrive mindössze kb. negyed órányi HD adás rögzítésére elegendő.

Külsejét tekintve a készülék hihetetlenül vékony (a legvastagabb része is csak 26,5 mm), elegáns formájával igazi dísze lehet bármely nappalinak. A tévé kávája teljesen feketének tűnik, de valójában némi bordó árnyalat is felfedezhető rajta, ha megfelelően éles szögből éri a fény. A csillogó káván érintőgombok, fényérzékelő szenzor és 3D szinkronjeladó is helyet kaptak, mind diszkréten elrejtve. A káva alján látható ezüstös sáv már az egyedi tervezésű, krómozott négylábú állványra vezeti a szemet. Az X formájú talppal méginkább bútorra hasonlít a készülék. Az állványon a televízió könnyedén elforgatható oldalirányba, ez nagyon praktikus, ha a felhasználó különböző helyekről szereti nézni a tévét, viszont a forgathatóság némi instabilitás érzését is kelti. Nem mintha lötyögne a helyén a készülék, de javasolt finoman hozzányúlni. A készülék távirányítójánál is nagy hangsúlyt helyeztek a formatervezésre, itt azonban a dizájn már sajnos a praktikum rovására ment. A távirányító nagyon jól néz ki, fém burkolatú, lapos és még világít is a sötétben, viszont a gombok (amik elsőre érintés érzékenynek tűnnek, pedig hagyományosak) a lapos felület miatt nehezen tapinthatóak ki. Ez különösen a négyirányú navigációs gomb használatakor zavaró, mert muszáj minden alkalommal tekintetünket a távirányítóra fordítani, ha nem szeretnénk félrenyomni.

A készülék hátoldalán bőséges csatlakozó-választékot találunk, többek között LAN portot, amin keresztül internetre köthető a tévé. A LAN csak egy speciális adapter közbeiktatásával használható, erre feltehetően a vékony dizájn miatt volt szükség, ugyanis a csatlakozók mind kisebbek a szokásonál, és párhuzamosan helyezkednek el a készülékkel (nem állnak ki belőle merőlegesen), így falra szerelés esetén semmi nem akadályozza, hogy a képernyő szépen a falhoz simuljon. A netcsatlakozás egyébként megoldható egy opcionálisan megvásárolható Samsung Wi-Fi adapterrel is.

Miután a lényegesebb tulajdonságokat megismertük, ejtsünk végre szót a képminőségről, illetve a manapság még kuriózumnak számító 3D funkcióról. Hagyományos (2D) anyagok mellett a képminőség gyakorlatilag tökéletesenek mondható, habár ez nagyban függ a lejátszott tartalom minőségétől. Értelemszerűen egy DVD film közel sem nyújt akkora élményt, mint egy Blu-ray. Utóbbi viszont minden tekintetben kiváló látványt eredményez, akár a kontrasztot, akár a színeket vagy bármely más jellemzőt vizsgáljuk. A LED tévék csodálatos képminősége egyszerűen vitathatatlan. A 3D effektek esetében kicsit más a helyzet, itt nem anyira a felbontáson van a hangsúly, sokkal inkább a 3D típusán. A legszebb effekteket mindenképpen azoknál a tartalmaknál lehet tapasztalni, amelyeket eredetileg is 3D technológiával rögzítettek (vagy játékok esetében úgy generáltak). Ezzel szemben sokkal kevésbé hatásosak azok a 3D effektek, amiket normál 2D-s anyagból konvertáltak térhatásúvá, legyen szó egy hagyományosan felvett mozifilm utólagos 3D effektjeiről, vagy akár a speciális 3D processzor által térhatásúvá alakított esti Híradóról.

A tesztelésre kapott készülék egyértelműen a PlayStation 3 játékokkal hozta a csúcsformáját. Többféle 3D játékot is letöltöttünk, közülük az autóversenyes Motorstorm bizonyult a legjobbnak, mert változatos terepeket lehet beautózni, s térhatásban csodálhatjuk meg az erdőt, a sziklákat és az egymásnak ütköző járgányokat. A 3D látvány magához a játékmenethez semmit nem ad hozzá, mégis rengeteget dob a játékélményen. Sokkal izgalmasabbak az akciók, látványosabbak az előzések, az ugratások és a borulások. Érdekes opció, hogy a 3D mértéke a legtöbb játék menüjéből szabályozható. Akinek túl erős a gyári beállítás, közel síkhatásúig mérsékelheti a 3D erősségét. A szerkesztőség másik kedvenc játéka a futurisztikus Wipeout HD volt, aminek a hagyományos verziója is elképesztően látványos, a térhatással pedig méginkább lenyűgöző. Általánosságban elmondható azonban, hogy még a legkiválóbb 3D tartalmak (legyen az film vagy játék) sem úgy jelennek meg, ahogy azt a reklámok sugallják. Nem lógnak ki tárgyak a képernyőből a néző felé, helyette a mélységérzet a domináns. Vagyis a képernyő síkjához képest kifele alig, befelé viszont nagyon jól érvényesül a térhatás.

Mozizás 3D-ben otthon vagy akár a munkahelyen
Szutor Ferenc kollégánk előtt megelevenedett a Terminátor

Amikor az embernek az az áldatlan szerep jut, hogy egy 3D TV-t teszteljen a munkahelyén, kicsit furcsa érzése lesz. Mondjuk tényleg csak nagyon picit, 1-2 perc alatt egy gyakorlottabb tesztelő leküzdi ezeket a dolgokat, és átadja magát az élvezetnek.

Én azt a hálátlan feladatot vállaltam, hogy filmet nézek rajta, és ezt az élményt visszaadom írásban. Sajnos csak két mozit kaptunk hozzá, a Rózsaszín Párducot, és a Terminátor 4-et (Magyarul: Terminátor – Megváltás). Sajnos egyik film sem „gyári” 3D-s technológiával készült, mint mondjuk az Avatar, hanem normál kamerával vették fel őket, és utólag stúdiómunkával tették bele a 3D-t.

Mivel a Rózsaszín Párducot már láttam (bár ezt talán nem kellene reklámoznom) abba csak belenéztem, és a Terminátort vállaltam be inkább végig. Nos magáról a filmről itt nem nyilatkoznék. Annyira mélyen szántó és összetett mozi volt, hogy kell még két-három hét, mire leülepszik, és objektíven tudok róla nyilatkozni. Itt most legyen elég annyi, hogy végig lehetett nézni.

A 3D hatás élvezetéhez egy polarizált szemüveget kell viselni, ami bár aktív rendszerű (van benne elem, és be kell kapcsolni) meglepően könnyű és kényelmes viselet (persze azért ne Ray-Ban szemüvegre gondoljunk). Bár a készülék a játékoknál már bizonyított, ezeknél az utómunkás 3D filmeknél az volt az érzésem, hogy hiába a Blu-ray lejátszó, a hatalmas felbontás, a tűéles kép... valahogy kicsit brazil szappanoperás hangulatot kölcsönzött nekik a 3D hatás. Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy miért. Talán túl kicsi volt a mélységélesség (nagyon kontrasztos az, amit néz a kamera, a háttér viszont elmosódott), vagy nem is tudom. Minden esetre ki merem mondani, hogy kicsit „gyagyi” hatása volt. Ez néha kizökkentett az élvezetből, és megmutatta a papírmasé világot, amiben játszódik a film. Ne értse senki félre, tényleg 3D, és tényleg jó. Megkockáztatom, hogy jobb mint két dimenzióban. Ugyanakkor leszögezem, hogy ez nem a készülék hibája. Látszik, hogy a technológia kész és alkalmas. Tartalom azonban még kevés van, ami ezt ki is használja. Amolyan 22-es csapdája ez. Ha nincs sok és megfelelő minőségű anyag, az emberek miért vennének 3D televíziót drágán. Viszont amíg nem veszik tömegek a 3D filmeket, miért forgatnának többszörös áron mozikat? Nyilván abban bíznak a gyártók, hogy a viszonylag olcsó remake 3D mozik és a TV valós idejű 2D-3D konvertáló funkciója is elég vonzerőt képviselnek majd és szépen lassan elterjednek a készülékek. (Én már tudom mit fogsz venni idén karácsonykor.)

Azok, akik korábban kapcsolódtak be a 3D-világba, és még látták a Freddy halálát (Az utolsó Rémálom az Elm utcában mozi utolsó 20 percét)  két színű szemüvegben, azok rögtön elkezdik a mantrát, hogy megfájdul tőle az ember feje, szédülni kezd, hányingere lesz, és egyéb végtelen nyűgöt okoz a 3D-hatás. Itt le kell szögezni, hogy ez a több-dimenzió, már nem az a több-dimenzió. Nálam a Terminator rendezői változata alatt (ami legalább két és fél órás) semmilyen negatív hatás nem jelentkezett. Úgy álltam fel székből, ahogy leültem. Frissen vasaltan.

Vennék vagy nem vennék? Egy ilyen TV 400-450 ezer forint környékén mozog. Ami sok pénz, de ha belegondolunk, hogy néhány éve még olyan drágák voltak a laposképernyős készülékek, hogy Suzuki Swiftet adtak ajándékba egy LCD tévé mellé, akkor már nem is annyira. Ha szükségem lenne TV-re, ilyet vennék. Lehet, hogy nem most, hanem mondjuk karácsonykor. Ha lenne otthon PlayStation 3-am, akkor valószínűleg addig sem bírnám ki.