Ed Vaizey brit kulturális miniszter azzal érvelt a nyilvánosság előtt, hogy a világháló egészséges fejlődése komoly pénzforrásokat igényel, amelyeknek legkézenfekvőbb forrása a nagy tartalomszolgáltatók ISP-k általi megsarcolása lehetne. Ami így elsőre nem is hangzik olyan rosszul, csak éppen az is nyilvánvaló, hogy a kifizetett összegért cserében ezek a cégek nagyobb sávszélességet, és esetleg más műszaki előnyöket is kapnának az elsődleges internet-szolgáltatóktól, ami sértené az egyenlő elbánás elvét az interneten. Vaizey ugyanakkor azt állítja, hogy Európában nem fenyegetne ez a veszély, mivel gyakorlatilag mindenütt lehetőség van számos szolgáltató közül választani, akik szerinte nyilván eltérő módokon kínálják majd az előnyöket a fizető ügyfeleknek. Emellett a miniszter kihangsúlyozta, hogy a szolgáltatók eddig is beavatkoztak az adatforgalomba, annak érdekében, hogy egyes látogatottabb oldalak ne omoljanak össze.

Először Amerikában láttak napvilágot hasonló kezdeményezések, Obama elnök azonban egyelőre kiállt az internet pártatlansága, azaz amellett az elv mellett, hogy minden weboldal egyformán részesülhessen az elérhető sávszélességből. Az Európai Unió álláspontja egyelőre nem egyértelmű: elvben teret engedne annak, hogy beavatkozzanak az adatforgalomba, például úgy, hogy az időérzékeny szolgáltatások, úgymint az internet-telefon, vagy az online játékok előnyt élvezzenek. Az Unió azonban teljes átláthatóságot követelne a szolgáltatóktól a visszaélések elkerülése érdekében. Egyes civil szervezetek viszont a hasonló elképzelésektől veszélyeztetve látják a szólásszabadság érvényesülését a világhálón, hiszen aki több sávszélességet vásárol, azt nyilván többen is fogják előszeretettel látogatni, míg a kevesebb anyagi forrással rendelkező portálok hangja elveszhet a nagyoké mellett. Ezen kívül egyes tartalomszolgáltatók könnyebben kerülhetnek monopolhelyzetbe, aminek szintén igen negatív következményei lehetnek.