Miből lesz állásajánlat?

És hogy a külső fejlesztők "játékai" a Kinecttel mennyire túlmutathatnak az egyszerű hétvégi hobbin, azt jól példázza John Lee története. Alig három éve még végzős hallgató volt a Carnegie Mellon Egyetemen, és azzal foglalatoskodott, hogy "rávegye" a Wiit egy olyan rendszer megalkotására, amelyben követhetővé válnak a fejével végzett mozdulatok, ehhez igazítva a képernyőn megjelenő perspektívát.

Az ezt a technológiát demonstráló videó más Wii-projektekkel együtt felkerült a YouTube-ra, nagy nézettségre téve szert. Mit ad isten, nem csupán a Wii-rajongók táborában vált népszerűvé: John Lee 2008 júniusában állásajánlatot kapott a Microsofttól - a Kinectet fejlesztő team tagjaként.

A Microsoft - John Leenek is köszönhető - új eszközét pedig sokan, és nem csak a szakemberek körében, egyenesen forradalminak tartják. Hogy ez a jelző túlzott-e vagy sem - tekintettel az internetes időszámításnak a hagyományost nagyságrendekkel
felgyorsító jellegére -, nagyon rövid időn belül kiderülhet. Az viszont mindenesetre jól látszik, hogy valóban új dimenzió nyílik. A technológia a szó szoros értelmében emberközpontúvá válik a Kinect révén, a számítástechnika térhódításával egyidős interfész szó pedig kiürül, értelmezhetetlenné válik. Márpedig mindeddig ez fejezte ki
azt a fogalmat, az az eszközt, amely az ember és a technológia határvonalán állva egyfajta "fordítókorongként" funkcionált: a valóságost elválasztva a mesterségestől gondoskodott a kettő közötti kommunikációról. Ha viszont megvalósul - márpedig a Kinect révén megvalósul - a közvetlen kapcsolat a valóságos és a mesterséges között, többé nincs szükség olyan eszközre, amelyik bármilyen szerepet játszhatna - az ember maga válik a technológia egyik meghatározó, aktív elemévé.

Kapaszkodók nélkül

De mint minden olyan újdonságnak, amely addig járatlan utak kitaposására hivatott, a Kinect által fémjelzett technológiának is szembe kell néznie a maga kihívásaival.

A technológia iránt fogékonyak ugyanis mindeddig megszokták a kapaszkodókat - legyen az például a billentyűzet vagy az egér -, amelyek önálló eszközök lévén megfelelő távolságra tartják az embertől a technológiai közeget, még ha épp a kettő közötti átjárás
megvalósítása is a feladatuk. Ez pedig most - ha nem számítjuk a nappaliban elhelyezett "passzív" Kinect üzembe helyezését - gyakorlatilag eltűnik, az ember puszta kézzel nyúl bele a virtuális történésekbe.

Ebből pedig az is következik, hogy ismét csak új piacra tehet majd szert az it-biztonságra szakosodott iparág (karöltve a fizikai biztonság őreivel). A valóságos és a mesterséges határvonalának összemosódása ugyanis értelemszerű veszélyeket is rejt magában.
Gondoljunk csak bele: a Kinectimals nevű játékon szocializálódott gyermek könnyedén kinyújtja majd simogató kezét egy, a szafariparkban arra sétáló tigris felé is.