Egy hosszú hajsza ért véget azon az estén. Történt ugyanis, hogy egy ember - nevezzük most egyszerűen Thomasnak - úgy döntött, honlapot épít a világhálón. Szorgos tanulással el is sajátította a megfelelő tudást, megvásárolta a szükséges programokat, majd elkészítette élete első honlapját. Otthon sajnos nem volt Internet-hozzáférése, mivel nem keresett annyit, hogy a telefonálási költségeket ki tudta volna fizetni. Így hát a munkahelyéről töltötte fel lapját, méghozzá egy népszerű, ingyenes webszolgáltató szerverére. Szólt IRC-s ismerőseinek, e-mailben közölte barátaival, és egyre nagyobb látogatottságra tett szert. Mivel hobbija a zene volt, ezért a különböző zenei CD-kről írt kritikákat a honlapjára. A legutolsóban egy népszerű együttes nem éppen jól sikerült dalait vette célba, és őszintén elmondta róla a véleményét.

Az Internyetpo akcióba lépett. A megfelelő törvények értelmében kérte a szolgáltatótól Thomas adatainak kiadását, s így rögtön kiderítették, hogy a mi Thomas emberünk igazából Kovács Lajos, aki Budapesten lakik, a Nekeresd u. 16. szám alatt. A térképen azonban nem találták meg az utcát. S hamarosan arra a következtetésre jutottak, hogy bizony Thomas hamis névvel és címmel regisztráltatta magát - hasonlóan több millió társához, aki nem akarta, hogy egyesek visszaéljenek adataival. Bevetették különleges egységeiket, és a megfelelő törvények értelmében hamarosan megszerezték a szolgáltatótól Thomas IP-címét. Pár perces munka után ki is dobta a számítógép a cég nevét és címét. Ekkor kezdődött el a "civil" rendőrség akciója, amely kiderítette Thomas valódi adatait: Kovács Lajos, Budapest, Nefelejcs u. 16. Este már le is tartóztatták.

- Joga van kikapcsolni a számítógépét. Joga van letörölni a merevlemezét. Joga van IRC-n szólni ügyvédjének.

- Tisztában vagyok a jogaimmal - mordult fel Thomas. - Azonban mondja meg, kérem, hogy milyen csalást követtem el.

- Legutoljára azt írta az Internyetpo főnökének legkedvesebb együtteséről, hogy zenéje nem más, mint tehetségtelen macskanyávogás. Ez nyílt rágalom. Az internetet médiumnak tekintjük, ezért ugyanazok a szabályok érvényesek rá, mint a tévé- és rádióadókra. Ugyancsak feljelentést tettünk az ön szolgáltatója ellen, amiért nem ellenőrizte az oldalát. Sajnálom uram, velem kell jönnie! Rágalmazás miatt letartóztatom!

Az Internet Kalauz márciusi számában olvastam Glasner Gábor Itt az Internetpol! című írását. A fenti történettel egy durva jövőképet próbáltam lefesteni, amely remélhetőleg soha nem válik valóra. Természetesen valahogyan meg kell fékezni az interneten lévő bűnözést - lásd pedofil képek és videók tervezése, jogszerűtlen szoftverek és szoftverkódok, valamint zene árulása. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy az internetet pont a szabadság tette naggyá. Nincsenek országhatárok, az egyes kormányok nem akadályozhatják meg, hogy általuk vészesnek ítélt információ kerüljön a világhálóra. A koszovói háború alatt is nagyon sok minden zajlott a neten (mármint Koszovóval kapcsolatban...). Ráadásul hatalmas problémákat vetne fel mindenféle jogi szabályozás. Például a magyar állam törvényben tiltaná a kacsasült szó használatát, mert államellenes jelleget sugall. Az összes magyar szerverről el kellene távolítani. De melyek a magyar szerverek? A .hus kiszolgálók? Vagy az összes Magyarországon lévő szerver? Tudtommal a domainbejegyzéseknek nem kell adott földrajzi helyhez kötődniük... És akkor mit csinálnánk a New Yorkban üzemelő szerverrel, ha annak egyik oldalán szerepelne a tiltott szó?

Az internet a mi világunk. Egyre több és több ember használja. Dinamikusan fejlődik. Egyfajta anonimitást ad, amit lehet rosszra és jóra is használni. Az biztos, hogy sokkal több minden kiderül, mint eddig. Viszont eddig is léteztek ezek a dolgok, csak nem kerültek ilyen hirtelen nyilvánosságra. Eddig is meg lehetett szerezni a bombakészítés receptjét, csak nehezen lehetett hozzáférni. Most az interneten elég egy keresés...

Az interneten nagyon sok minden van fenn. Mondhatjuk úgy is, hogy lassan minden. Mindenféle betarthatatlan jogi szabályozás megpróbálná ezt megritkítani. Én azt mondom, hogy nem az eszközt kell hibáztatni, hanem azt, aki használja. Nem azt az embert, aki felteszi a bomba receptjét, hanem azokat, akik otthon megépítik. Az ifjúságba kell belenevelni, hogy a mindent lehet nem jelenti azt, hogy mindent szabad is. Ha mindenki átérezné, mit jelent, hogy a bomba felrobban a kezében, mit jelent a gyilkosság, akkor hiába is talál rá a neten, hiába is tölti le a gépére, soha nem fogja használni.

S a nyolcadik napon az ember megteremtette az internetet. Saját képmására teremtette...

A tudás fája itt van előttünk. Az alma piros, és édesnek tűnik. A döntés újra a mi és csakis a mi kezünkben van. Sohasem szabad elfelejteni: a jövő ma kezdődik!

Bacsárdi László

bacsardi@sopron.hu

Domain-dohogások

Több hozzászólás érkezett az elmúlt hónapban igen alaposan körüljárt domainregisztrációs témakörhöz. A leírt gondolatok többsége ebben a többoldalú bemutatásban már meg is jelent, ezért most nem mindegyik levelet idézzük, és a kiválasztottakat is igyekeztünk rövidíteni.

Nem a név az érték...

Lehetetlen megérteni, hogy a domain igénylője és a technikai bonyolító közé miért kell egy közbenső szervezet, amikor van ingyen DNS-szerver az interneten (www.granitecanyon.com), másra pedig egyáltalán nincs szükség, csak arra, hogy az igénylő az elsődleges és a másodlagos DNS-címeket közölje a technikai lebonyolítóval.

Ha az igénylő és a technikai lebonyolító közé kötelezően beékelődik egy magyar ISP a saját DNS-szerverével, hogyan fogja az igénylő a neki legmegfelelőbb tárhelyet választani (akár külföldön is)?

Miért nem lehet a regisztrátor maga az igénylő az ingyenes vagy esetleg saját, de lényeg, hogy tetszőleges szolgáltató DNS-szerverével, amihez senkinek semmi köze nincs? A demokrácia szerintem ott kezdődik, amikor egy ISP "transzparens" módon képes áthelyezni/regisztrálni a domain tulajdonosa által üzemeltetett domainnevet a saját szerverére a megbízás birtokában, ehhez pedig közvetlenül el kell érnie a technikai lebonyolítót. Ez a transzparens (vagy akár nem transzparens) áthelyezés hogyan fog működni itthon, ha a DNS-szerverek üzemeltetésére konkrét (és számban korlátozott) cégek vannak kijelölve? Hogyan fogja az igénylő a tárhelyét tetszőleges helyen üzemeltetni, a DNS-adatokat tetszőleges időben megváltoztatni, egyáltalán a DNS-t kézben tartani? Tudja-e egyáltalán, hogy technikailag hová van kötve a domainje, és hogy az áthelyezhető? Tudja-e, hogy a kötöttséget semmi nem indokolja, és a szabad szerverválasztás érdekében neki mint a domain tulajdonosának milyen lehetőségei és jogai vannak, egyáltalán mit kell tennie, ha netán fel szeretné tölteni tartalommal a domainjét egy tetszőleges (regisztrátortól független) helyen? Végül is ezekre a kérdésekre lehet, hogy van megnyugtató válasz, csak én nem ismerem azokat.

De azt nagyon hiányolom, hogy még senki nem "homályosította fel" a domainnevek igénylőit, hogy nem a név képvisel értéket, hanem az a tartalom vagy funkció, amelyre a domain mutat. Ilyen pedig nincs, és az esetek többségében nem is lesz, a 8000 domain szerintem kevesebb mint 100 valóban új tartalmat/szolgáltatást jelent majd, mondjuk egyéves távlatban.

Perjés László

lezli@lezlisoft.com

T. Gervai Péter!

Szinte egyik állításával sem értek egyet.

Nézzük:

"Vértes cikke felvet néhány valódi problémát is, melyet a cikk előtt egy nappal kiadott ISZT-s sajtótájékoztató anyag már megválaszolt, mint például a titkárságot (aki felveszi a telefont akkor, ha a kedves ügyfél nem hajlandó teljesíteni a kérést, hogy a regisztrátoránál jelezze a problémáját) vagy a professzionális működéshez szükséges szervezeti változásokat (mint amilyen az öttagú elnökség vagy a Tanácsadó Testület)..."

Csak egy gond van ezzel: ezt nem Vértes cikke előtt egy nappal, hanem március 1-je előtt egy hónappal kellett volna megtenni! Amikor kellett volna, az ISZT-nek nem volt semmiféle ügyintézője, titkársága, személyzete stb., kivéve a lemondott elnököt (akinek szintén nem volt meg az elérhetősége).

Persze forduljak a tagokhoz! Fordultam. Ön szerint egyhez is elég lett volna, nekem öttől, azaz 5-től sem sikerült normális információt szereznem. Konkrétan: az Alarmixnél online és offline megerősítve rendeltem domaint, sajnos két nap alatt nem tudták továbbítani az ISZT-nek. Az Interware-t e-mailen kérdeztem, 2 levélből egyet sem méltattak válaszra. Harmadiknak e-mailen és személyesen is érdeklődtem az Elendernél, de nem kaptam érdemleges választ arra, hogy az Elendernél, illetve az ISZT-nél konkrétan ki foglalkozik ezzel... "Legfőképp senki, de az is elérhetetlen." Negyedik-ötödik: Tiszanet és Datanet - az eredmény ugyanaz.

Hova mehettem volna még? Az ISZT-nél most már van ügyfélszolgálat? Az, hogy akkor nem volt, nekem valószínűleg milliókba került!

Én nem vagyok spekuláns, "tartalomszolgáltató" akartam lenni, konkrét, megvalósított tartalmam, tervem volt, van, és ráadásul tudtam a "domainliberalizációról", tehát felkészülhettem rá... Elvártam volna, hogy az ISZT is felkészüljön, hogy egy ilyen helyzetben a legforróbb napokban legyen ügyfélszolgálta. Most már van? Van elnökség? Késő!

A domainliberalizációval párhuzamosan Önök nagy eredménynek könyvelik el, hogy becsuknak egy kiskaput, a lapengedélyek már nem élveznek prioritást... Ez jó? Ha nem tőlük, akkor kitől várnak tartalmat? A bt.-ktől, a cégektől, akik főként csak magukat reklámozzák, igazi tartalmat nem nyújtanak?

Hogy ezzel "visszaéltek", és azért? Ha valaki "spekuláns", és megéri neki, hogy 10 000 forintért bejegyezzen egy lapot, plusz 10 000 forintért domaint jegyeztessen, azt havi 2000 forintért fenntartsa, plusz vállalja a jogi következményeket, akkor azt miért gátoljuk?

Ennél jobb megoldás az, ha megvárjuk, amíg 10-en, 100-an jelentkeznek, és sorsolunk?

(...)

Az ISZT tudás és kockázat nélkül kihasználta monopolhelyzetét, a maga teremtette szabályokat, s ezzel sokaknak sokmilliós káruk keletkezett, ő pedig bezsebelt több tízmillió forintot! Engem és még sokakat elszomorít, hogy mindezt következmények nélkül tehette, teheti, mi pedig nem tudtunk, nem tudunk ellene semmit tenni.

A témához tartozóan egy kis politika: ezután a kormány elkezd az internetről, az információs társadalomról és a tervekről hablatyolni? Nem ma kellene tervezgetni, hogy holnap mit teszünk, tegnap kellett volna határozatokat hozni, stratégiát alkotni. És itt már nemcsak az ISZT bevételeiről, a jelenlegi és jövőbeni milliárdos károkról van szó, hanem Magyarországról, a szabadságról, a jogról, a pénz hatalmáról és sok egyébről.

r2z.

Siófok, 2000. március 7.

A reakció reakciója

"Szerettem volna Vértes urat meggyőzni, hogy ne jelenjen meg..."

Ez rendkívül érdekes, hiszen a főszerkesztő azt jelentet meg az újságban, amit ő akar. Ebben az esetben övé a végső szó. Úgy, ahogy domainügyben az ISZT-é.

A rossz indítás után nem kevésbé rossz a folytatás: "a fórumok olyan weblapok, ahova bárki bármit leírhat, kérdezhet, válaszolhat, méghozzá teljesen magánemberként, közvetlen hangnemben, az esetek nagy részében névtelenül, álnéven."

Ez Grin szerint ferdítheti a tényeket. Pedig ez az a hely, ahol bárki bármit le mer írni, mert nincs semmi következménye, éppen ezért roppant jól tükrözi a valóságot.

Vértes divatot teremtett, tehát Grin mondá: "Az újságcikkek jellege teljesen más, mint egy online csevegőfórumé: az olvasók teljesen más beállítottságúak, más érdeklődési körűek is lehetnek."

Itt egy gond van. Az, hogy esetünkben a két embercsoport teljesen fedi egymást. Mind a kettő internetezők csoportja. Igaz, ez egy kicsit szőrszálhasogatásnak tűnik, így át is térek a nagyobb súlyú dolgokra (nem mintha ennek nem lenne semmi jelentősége).

"A másik hatalmas hiba a cikkben az, hogy engem mint magánembert egyszemélyben azonosít az ISZT-vel..."

Kedves Grin, ha Te kiadsz információkat az ISZT ügyében, akkor Te vagy az ISZT. Ha Te bizonyos tulajdonságokkal rendelkezel, akkor az kicsit az ISZT is.

"Jópofa ötlet kijelenteni, hogy az ISZT magát Istenek Tanácsának hívja, bár gyanítom, hogy ezt valamelyik hoppon maradt domainspekuláns terjeszthette, hátha ezzel majd jól lejárat valakit."

Miért, nincs igaza annak, aki ezt terjeszti? Ha az ISZT általánosítja a ruhabolt.hu domaint, akkor lehet, hogy a ruhaboltnak befellegzett. Tőletek függhet egy vállalkozás sikere. (...)

Végül egy hatalmas ellentét a domainnév fogalmával kapcsolatban: "...Te [Vértes] úgy gondolod, hogy a domainnevek egy új, hatalmas piacot jelentenek, talán mint egy kiaknázatlan olajmező, amire sok-sok ember próbál földfoglalásként jogot szerezni, mint az aranyláz idején, amikor a lényeg az volt, hogy te szerezd meg a szomszédod elől a területet, és hirtelen a semmiből milliomos lehess. Én úgy látom: a domainnevek lényege az, hogy az interneten egy adott illetőt meg lehessen találni azon a néven, amely rá vagy szolgáltatására jellemző."

Nézzük földrajzi vonatkozásban. A domain olyan, mint egy cím és a mögötte lévő telek. Grin, te hol szeretnél lakást? A Rózsadombon vagy a lakótelepen? Na, ezért értékes a domainnév. Egy apró dialógust írtam ennek hatásosabb érzékeltetése végett:

- Mi a WWW-címed?

- Www.hosszunevemvanraadasulrondannezki.com.

- Elég igénytelen, mit ne mondjak...

- A tiéd talán jobb?

- Www.ketbetu.com.

- No, igazad van, de biztos több pénzbe került regisztráltatni.

Vissza a telkekhez meg a címekhez. Hol a drágább a lakás? Ugye a lakótelep olcsóbb, mint a luxusvilla? Persze rossz környéken is lehet szép házat (weblapot) építeni, csak kevésbé lesz népszerű.

Kérem tisztelettel az érintetteket, reagáljanak e-mailben! Kíváncsi lennék, mit szólnak ehhez az egyszerű gondolatsorhoz. Még választhatnak is, hova írjanak: aaron@maffia.hu vagy novaak@elender.hu.

Visszajelzésüket előre is köszönöm!

P.S.: A domainliberó kockázatainak és mellékhatásainak ügyében sajnos nem tudunk a háziorvosunkhoz fordulni! Pedig elég sok mellékhatása van...

Novák Áron

Utószó

Grin leveléhez írott előszavamban jeleztem, hogy kellő önmérsékletet tanúsítva most nem válaszolok, tisztes olvasóként megvárom a következő számot, és egyszerű olvasóként jelzem, ha van még valami a bögyömben...

Nos nincs, hála istennek megírták mások...

Vértes János

Hacker

Tisztelt Vértes János Andor!

Nagyon örülünk, hogy Kovács Győző írására reagáltál, mert így lapotokban megszólalt mind a két oldal. Nem kizárt, hogy Győző a százból egy tipikus példáját mutatta be, mert a legtöbb hacker ott rontja el, hogy nagy kárt okoz, és elkapják, majd feljelentik, aztán irány a dutyi.

Magyarországon nehezen képzelem el ezt a dolgot, hiszen hazánk törvényhozása azt sem tudja, mi az az internet, tehát olyan törvényeket alkotnak, amelyek minden mondatában van egy kiskapu...

Véleményedbe azonban belekötnék, minthogy fiatalként én is a hackerek oldalán állok. Állítólag többször figyelmeztették az Elendert, hogy foghíjas a betörésvédelme. Áttérve a cukorkás hasonlatra: felszólok a boltvezetőnek, hogy nyitva a boltja, de ő azt mondja, hogy miért hinne egy utcagyereknek? Az Elender vezetői ugyan miért hittek volna egy olyan embernek, akinek nincs legalább 4-5 diploma a kezében, és ráadásul csak 14-16 éves. Amikor nekem nem hisznek, pedig az ésszerű megoldást javaslom, bevallom, engem is elkapnak az indulatok, és bemennék a cukorkaboltba, s felirogatnám, hogy no lám csak, igazam volt.

Más nem nagyon lehetett a motiváció, hiszen magyarázza már el nekem valaki, miért jó néhány 14 éves srácnak, ha gazdasági kárt okoz? Ezzel csak bebizonyította, hogy igaza volt, és nem kell lebecsülni őt.

Azután az Elender helyében én tényleg felvenném őket... Amikor rajtakapom őket, lehet, hogy elkap a hév, de aztán ép ésszel végiggondolva rájönnék: jobban járok, ha alkalmazom őket. Két okból is... Az egyik, hogy fiatal, jó, profi munkaerőt kapok. A másik: önvédelem. Mert mi van, ha mondjuk öt évre rács mögé küldöm őket? Kijönnek, és porig rombolják a honlapomat, aminek kiskapuit azóta sem tudtam senkivel kijavíttatni.

Az Elender jelen esetben csak arra gondol, hogy bosszú-bosszú-bosszú, képtelen ésszerű döntést hozni és a saját érdekeit nézni. Nem arra kell figyelni, hogy milyen módon tudok megkárosítani valakit, hanem arra, hogyan tudnék a saját - siralmas - helyzetemen javítani.

Nem azt mondom, hogy nem követtek el hibát - hiszen azt mindenki követ el. Hanem azt, hogy amíg Magyarországon száz- meg száz-milliárdokat sikkasztanak, addig nem értem, miért azokat üldözik, akik - valljuk be őszintén - csak eszmei kárt okoznak. A magyar rendőrség lehetne eredményes, de tulajdonképpen jobban megéri nekik elfogadni a kenőpénzt, mert a fizetésüket nem emelik, ha sikeresek, de akkor sem csökkentik, ha nem dolgoznak rendesen. Szegény hackerek sajnálhatják, hogy nem volt a zsebükben néhány tízezres...

És higgye el mindenki, ha most kiderülne, hogy az Elender honlapjának további biztonságáról a négy hacker gondoskodik, nyugodtabbak lennének az előfizetők is.

Levelemben kétségkívül elfogult vagyok, de ez a véleményem arról, ami itt történt, történik.

Richard Preloc

(Fenti leveleddel nekem nem az a bajom, hogy elfogult vagy az egyik irányban, hanem az, hogy egy konkrét bűncselekményben azért adnál felmentést az elkövetőknek, mert - véleményed szerint - mindenki másnak nagyobb a bűne... Még ha igazad lenne vagy van is, hitem szerint ez a gondolkodás hamar elvezet az anarchiához, a teljesen törvényen kívüli állapothoz. Úgyhogy én továbbra is azt mondom: ne törjünk be sehova, ha pedig valaki betört, azt kapja el a rendőrség, ítélje el a bíróság, s emellett ha vannak az országban korrupt rendőrök, ha akadnak százmilliárdos sikkasztások, és ha bűnös mulasztásokat követ el bármelyik szolgáltató, akkor drukkolok, hogy nyerjék el méltó büntetésüket ők is. Mindez nem jelenti azt, hogy ne jelenhetne meg a miénkkel ellentétes vélemény az újságban, épp itt volt rá a példa - V. J. A.)