Mindenki tudja: kincset csak mesében szoktak osztogatni a népnek. No de mit veszíthetünk, ha mégis írunk a megadott címre? Ha csak tized százalék esélye van annak, hogy pénzhez jussunk, nem megéri elküldeni azt a két sort?

 

 „Eszünkbe ne jusson válaszolni egy ilyen levélre – dönti el határozottan a kérdést Szappanos Gábor, a VirusBuster víruslaboratóriumának vezetője. – Csak bajunk származhat belőle. Bármi áll a válaszban, annak már puszta elküldésével megerősítjük, hogy a cím, amelyre a hitegető üzenet érkezett, használatban van. A számítógépes bűnözők felvehetik aktív címeik listájára, s ezzel már önmagában hasznot hajtottunk nekik. Címünket nyilván másnak is eladják, úgyhogy garantáltan több levélszemetet fogunk kapni.”

 

De ez még csak a kisebbik baj. Postafordultával céges vagy személyes adatokat kérhetnek tőlünk, s ha még ezt is megküldjük, könnyen visszaélhetnek velük. Ha pedig végigjátsszuk a játékukat, akkor azon kapjuk magunkat, hogy átutaltunk egy kisebb összeget egy külföldi bankszámlára – mondjuk költségtérítés, ügyintézési díj vagy előleg címén. „És ez valóban a játszma vége. Elkönyvelhetjük a veszteséget” – összegzi az egyetlen hazai antivírus szoftverfejlesztő cég tapasztalatait a Szappanos Gábor.

 

Az ilyen típusú, előlegkérő spamet gyakran „nigériainak” vagy „419-esnek” nevezik a biztonsági szakmában. Ez a régóta ismert csalásfajta ugyanis sűrűn indult ki az afrikai országból, s ott a büntető törvénykönyv 419-es paragrafusa vonatkozik rá. S hogy nemcsak nálunk fenyegetnek informatikai kockázatok, arra keresve sem találhatunk jobb bizonyítékot annál a hírnél, miszerint nemrég került a nigériai parlament elé egy hat törvényből álló csomag, amely a „419-es” mellett sok más internetes csalást és visszaélést is büntetendőnek minősített volna. Ennek a történetnek is van azonban egy szépséghibája: a honatyák elutasították a javaslatot.